Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

I. A szabályozás előtörténete

reskedelnii közlekedés megteremtését és fejlesztését. Az európai kontinens legerősebb hatalma, a királyi Franciaország - a felvilágosult abszolutista államberendezkedés és a merkantilista gazdaságpolitika előnyeit kihasználva - jelentős eredményeket ért el a belföldi víziközlekedés kiépítése terén (Canal du Midi). A XVIII. század közepén Anglia is erősen fejlesztette csatornahálózatát, amely az ipari körzetek egybekapcsolásával, a szállítási lehetőségek bővülését, összességében az ipari termelés erőteljes növekedését eredményezte. Hasonló nagyszabású vízi építkezések zajlottak Hollandiában, amelyek a folyóvizek sokoldalú hasznosításával (hajózás, öntözés, vízenergia-termelés stb.), valamint a tengertől elhódított mélyfekvésű területek védelmével, kiemelkedő szerepet játszottak az ország gazdasági gyarapításában.

Amíg tehát a nyugat-európai országok zöme a fejlődés útját járta, addig a Kárpát-medence népei a gazdasági és kulturális újjáépítés ellentmondásokkal teli feladataival küszködtek.

A vízemelés különféle módozatán bemutató metszet M. BELIDOR 1739-ben Párizsban kiadott vízépítészeti szakkönyvéből

Nemcsak történeti kutatások alapján bizonyítható, hanem a kortárs utazók

beszámolói alapján is feltűnő volt az ország bizonyos területeinek elnéptelenedése. A XVIII. század eleji Anglia népsűrűsége négyzetkilométerenként 38 fő volt, ugyanebben az időben a történelmi Magyarországon átlagosan 7 fő élt hasonló nagyságú területen. A tájegységenkénti eloszlás azonban jelentősen eltért az említett átlagtól. Amíg a Délvidéken és a Duna-Tisza közén hatalmas kiterjedésű lakatlan vidékek riasztották a magányos utazókat, addig a Felvidéken viszonylagos túlnépesedés tette nehézzé a szegényebb néprétegek életét.

Jellemző példa a pusztulásra, hogy amikor a királyi kamara tiszttartója, Ferdinand LINDER 1698-ban bejárta a Körösök völgyét, Gyulaváritól Békés- szentandrásig minden falu neve után odaírta, hogy lakatlan puszta, kivéve Békést, ahol tíz embert talált.

Igaz, az ezt követő évszázad alatt az ország népessége lényegében megkétszereződött, de ez a kedvező folyamat a mező- gazdaság változatlan termelékenységi szintjén ment végbe. A magyarországi mezőgazdaság belterjesebbé válását a külterjes, ridegtartásos állattenyésztés visszaszorulása és a gabonatermesztés előtérbe kerülése jelzi. Az itteni népsűrűség azonban még ekkor is alig haladja meg a nyugat-európai átlag felét, így azután egészen a XVIII. század utolsó negyedéig viszonylagos földbőségről beszélhetünk. A mezőgazdasági termelés növekedésének lehetőségeit a puszták és a legelők feltörése, az irtás, valamint a földet jobban kihasználó művelési módok jelentették. Az ármentesítésekkel történő szántóterület-bővítés már a XIX. század gazdasági programjának sarkalatos feladataként jelentkezik.

19