Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VII. Értékelés mai szemmel
A Tisza szabályozása előtt a folyó völgye, a mellékfolyók árterülete, az áradások táplálta láp, mocsár és rétvilág összefüggő vízi élőhelyrendszert alkotott az Alföldön. A nagyobb vizes, vagy időszakosan vizes területek közül természeti gazdagságával kiemelkedett az Ecsedi-láp, a Rétköz, a Kis- és Nagy-Sárrét, és a Hortobágy mocsárrendszere. A terület tájképi sajátosságairól, élővilágának gazdagságáról elsősorban az itt megfordult utazók leírásaiból következtethetünk. Hogy a Tisza még a múlt század elején is mocsarak sokaságát táplálta, bizonyítja az itt átutazó orosz Vlagyimir BRONYEVSZKIJ néhány sora: „A széles rónaság nem nyújt vonzó képet a folytonos mocsarak miatt. ” Szarvasok az égő náderdőben Hasonló következtetések vonhatók le neves botanikusunk, KlTAIBEL Pálnak 1796-ban a Hortobágyról írott soraiból: „melyet kisebb-nagyobb vizes mélyedések tarkítottak, amelyekben különíéle vízimadarak, gémek, cankók és vadludak tömegei zsibongtak. ” Azon fajoknak a listája, amelyek a Tisza szabályozása, a mocsarak, lápok lecsapo- lása, a táj átalakítása során tűntek el a Tisza völgyéből igen terjedelmes, de korántsem teljes. Legtöbb adatunk a gerinceseket ért veszteségekről van, míg a korábban szinte ismeretlen flóra és gerinctelen fauna egykori gazdagságára csak következtetni tudunk. Valószínű, hogy a madárvilág átalakulásáról rendelkezünk a legteljesebb ismerettel, ami lehetőséget nyújt általánosabb következtetések levonására is. Az egykor itt fészkelők közül ma már hiányoznak - többek között - a gödények, hattyúk és a darvak. BÉL Mátyás a XVIII. század első felében összeállított földrajzi leírásában az azóta kipusztult darvakról még a következőket írta: „ Oly sok itt a daru, hogy nem csak a zöld, de a már érett vetéseket is annyira elpusztítják, hogy a lakosoknak sokszor miattuk aratásuk sincs. ” A fajok számának csökkenésénél azonban jóval nagyobb az egyes fajok létszámában kimutatható veszteség. A valamikori végeláthatatlan vadvízország hatalmas madártelepeit, már századunk elején mint letűnt csodát emlegették neves ornitológusaink. A vonuló madarak mennyisége is jelentősen csökkent. Sok emlős faj közül többek között a nyérc, a sakál, vagy ahogy az Alföldön nevezték a nádi farkas és a hód pusztult ki. Az ármentesítéssel, a mocsarak, lápok lecsapolásával közel egymillió hektár vizes - vagy víz által befolyásolt - ökológiai rendszer alakult át. A gátak közötti keskeny hullámtér a sajátos vízviszonyok miatt nem tudta átvenni és megőrizni az átalakított táj természeti gazdagságának teljességét. A Tisza vidéke utolsó természetes arculatát a rézkor végén mutathatta. Ettől az időszaktól kezdve a nomád pásztorkodó népek, majd a letelepülő magyarok és utódaik formálták a tájat napjainkig. A vizes élőhelyek, a folyóvölgyek gazdag 156
