Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák
A tiszántúli vízátvezetésekben jelentős szerepet játszó Tiszalöki Vízlépcső völgy mezőgazdaságának szüksége lenne. A duzzasztómű a vízvisszatartás és vízszintszabályozás nélkülözhetetlen műtárgya az adott térségben. A hódmezővásárhelyi szivattyútelep és öntözőrendszer - szerencsésen elkerülve a háborús pusztításokat, - 1947-ben lett készen, míg a MOSONYI Emil vezetésével tervezett és kivitelezett tiszalöki duzzasztómű (erőmű) valamint a hozzá kapcsolódó öntözőrendszer - a Keleti- és DÉCEN Imre államtitkár, a vízügyi szolgálat 1955-1975 közötti főnöke, a korszerű vízgazdálkodás kiemelkedő képviselője Nyugati-főcsatornák és a hortobágyi tározók rendszere teljesen csak az ötvenes és hatvanas években valósult meg.^A Keleti-főcsatorna segítségével Debrecen város ipari- és ivóvízellátásának gondjait is meg lehetett oldani. Jóllehet a tervezők eredetileg nem számoltak vele, a tiszalöki vízlépcső által a Keleti-főcsatornába juttatott víz az utóbbi évtizedekben többször is kisegítette a szárazsággal küszködő Körös-völgyet. A tiszalöki duzzasztómű 1954. évi részleges üzembehelyezése után a DÉGEN Imre vezette vízügyi szolgálat fokozott erőfeszítéseket tett, hogy a mezőgazdaság részéről jelentkező öntözővíz-igényt kielégíthesse. 1973-ban elkészült a kiskörei duzzasztómű (erőmű) is, amelynek öntözőhálózatai együttműködve alkotják a Tisza-völgy tiszántúli és jászsági vízhasznosítási rendszerét. A duzzasztómű megépítésével elérni kívánt céloknak a Körös-völgy öntözővízzel való ellátása és 150
