Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

VI. Mérlegen a tiszai vízimunkák

Az árvédelmi munkák jelentős előrehala­dása a XIX. század utolsó harmadában lendületet adott a mezőgazdaság szerke­zetének változtatásához, a belterjes gaz­dálkodás elemeinek térhódításához. A korábban időszakosan, vagy állandóan víz borította vidékek immár ármentesekké váltak, lehetővé vált rajtuk a megtelepe­dés, s addig soha nem látott ütemben állították a gabonatermelés szolgálatába a szárazzá vált területeket. Hogy miért -éppen a gabona-, és ezen belül is a búza- termesztés volt a legnépszerűbb a birto­kosok körében, azt a következők magya­rázzák. Először is a júniusi meleget és a kánikulát csak a búza és a kukorica bírja ki. Ezért azután - a kukoricához hasonló­an - ennek termesztéséhez kellett a legke­vesebb pénzbefektetés és gazdálkodási szakértelem. A többi gabonanövényhez képest a termés megbízhatóan kielégítő volt, ráadásul szinte bármikor értékesíte­ni lehetett. A begyűjtött termés szállítása jóval kevesebb gondot jelentett, mint akárcsak néhány évtizeddel korábban. A birtokosok immár nemcsak a szántóte­rület kiterjesztésében voltak érdekeltek, hanem ugyanazon a területen nagyobb terméshozam elérésében is. Ezért a talaj termőképességének fokozása központi kérdés lett számukra. A korábban nem művelt földterületek egy ideig különö­sebb fejlesztések nélkül is átlagot megha­ladó termést biztosítottak, igaz ezek az átlagok csak a primitív külterjes gazdál­kodáshoz képest voltak magasak. Az árvédelmi gátak megépítésével azon­ban új, korábban nem ismert sajátos fel­adat is jelentkezett. Az általános ármente­sítési munkák megindítása előtt megépí­tett vízlevezető csatornahálózatok - az árvédelmi töltésrendszerek fejlődésével szükségszerűen együttjáró árvízszint- emelkedés miatt - egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán tudták gravitációs úton a befogadó vízfolyásba juttatni az összegyűjtött vizeket. A megépített töl­tések, miközben védték a területet az elöntéstől, megakadályozták a gátak mögött felgyülemlett belvizek levezeté­sét. A belvízborítás okozta károk pedig kedvezőtlen időjárási viszonyok (fagyott talaj, egyenlőtlen csapadékeloszlás) kö­zött alkalmanként a korábbi árvizek pusztításait is felülmúlhatták. Az ártéri birtokosok számára a belvizek elleni védekezés lassanként ugyanolyan fon­tos kérdéssé vált, mint maga az ármen­tesítés. 137 A Sajfoknái épült első gőzüzemű szivattyútelep A Kurca torkolati zsilipje a Tiszánál

Next

/
Thumbnails
Contents