Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

V. A Tisza szabályozása

tán a vízár által fenyegetett települések minden épkézláb lakójának helye volt. A társulatok persze húzódoztak a közerő igénybevételétől, hiszen az emberek inkább családjuk és ingóságaik mentésével voltak elfoglalva, mint a gát erősítésével. Fizetett közerő is létezett, de velük csak végszükség esetén egyezkedett a társulat vezérkara.

Hogy a védekezés miként folyt, idézzük fel a korabeli szemtanú, TÖRS Kálmán újságíró színes leírását: „Csendes időben, bármily magas a víz hideg vérrel tudnak vele megküzdeni. Ahol oly magasra hág, hogy már-már túlcsap a gát koronáján ott úgynevezett nyúlgátat hevenyésznek friss hordású földből, melyet furkókkal megdöngölnek, s elébe vert karósorral erősítenek. Ahol a gáttestet megfúrta a vakond, az ürge, a pocok úgy, hogy azon keresztül a víz a gát túlsó oldalán forrás gyanánt bugyog, s a gátat eláztatással, átszakítással íenyegeti: ott mindig akad vállalkozó, aki kezébe egy szalmacsutakot ragadva a folyó felől a víz alá merül, ötször, hatszor is, amíg végre ráakadt a nyílásra, melyet a szalmával csakhamar betöm. Ahol a gát gyengének mutatkozik, ahol földje lazul, inogni, süppedni kezd, valamint ott is ahol lazább, nyirkosabb vagy éppen süppedékes talajon áll, s attól lehet tartani, hogy az oldalának feszülő roppant víznyomás száz-kétszáz ölnyi hosszúságban egyszer csak megmozdítja, hátrább tolja, s talán föl is fordítja: ott hatalmas karósort vernek a gát elé, néha hónaljig is vízben gázolva, erősen lcfur- kózzák, bakokkal vagy cölöpverő gépekkel beverik, vastag deszkákat fektetnek hosszában a karó mellé, a gát és a karósövény közti részbe aztán földet ontanak. Ahol a víz sodra a karózás dacára is olyan, hogy fölmossa és elhordja a belé ontott földet, vagy ahol a gát lábánál a víz mélysége akkora, hogy a karózás nem sikerül: az olyan helyekre földes zsákokat hánynak egymás tetejébe, s a karózást ahol van befonják náddal, rőzsévcl vagy fűzfavesszővel és gazzal tömik tele.

Eredményes árvízi védekezés 1895-ben a homokzsákokkal, karózott rőzsekötegekkcl erősített töltésen Rószkénéi

126