Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
együttes alkalmazása az egyedüli helyes megoldást jelenti a Tisza szabályozásánál. A felső szakaszon kierőszakolt idő előtti átvágásokra, illetve az átvágások végrehajtásának helytelen sorrendjére vezethető vissza a lefolyási viszonyok tartós megzavarodása. Az e téren elkövetett hibák az alsóbb szakaszon tett mederátvágások mesterséges továbbfejlesztésével (jelentős kotrási munkákkal) ellensúlyozhatok. Véleményük szerint az árvízszintek emelkedése szükségszerű és tartós folyamatnak tekinthető mindaddig, amíg az árvédelmi töltésrendszer a folyó teljes hosszában, helyes vonalozással ki nem épül. A töltésekkel kapcsolatban erősen bírálták a nem megfelő méreteket és az elvégzett földmunka minőségét. Elkerülhetetlennek tekintették a töltések fenntartásának és fejlesztésének állami szabályozását, valamint a munkálatokhoz szükséges egység és tervszerűség kormányzati biztosítékait. Ami Szeged városának jövőbeli árvízi biztonságát illeti, a külföldi szakértők hangsúlyozták, hogy a sűrűn lakott településeknek különleges védelmet kell biztosítani. Szeged esetében ez egy második védelmi vonal, egy körtöltés megépítését jelenti. A bizottság tanácsait az elkövetkező években, Szeged újjáépítése során megfogadták. Aki ma vasúton érkezik a városba, a pályaudvar lépcsőin lefelé ballagva nem is sejti, hogy Szeged egyik árvízi védvonalát hagyja maga mögött. A külföldi szakértők javaslatuk végén hangsúlyozták, hogy a Tisza-szabályozás nagy feladata még korántsem tekinthető A vízszabályozás költségeinek fedezésére sorsjátékot is szerveztek befejezettnek, a vizsgálat idején fennállt helyzetet átmenetinek kell tekinteni, az ármentesítés eredményeit igazából csak az utókor fogja majd élvezni. Való igaz! Az 1879-ig végzett szabályozás a nyilvánvaló hibák ellenére is nagy jelentőségű volt. A vízimunkák nélkül nem épülhetett volna ki a hazai vasúthálózat jelentős része, és nem indulhatott volna meg az a fejlődés, amely a század utolsó harmadában az országot számottevő középeurópai gazdasági hatalommá tette. Létezik olyan történészi vélekedés is, hogy a kiegyezés 1867-ben kedvezőtlenebb feltételekkel is létrejöhetett volna, ha a Habsburgokkal való alkuban résztvevő magyar nagybirtokosok gazdasági helyzetét nem erősítette volna a szabályozások haszna. Az árvíz és a szakértők elvonulása után a tiszai társulatok tanácstalanul álltak az előttük tornyosuló feladatok előtt. Azt mindnyájan érezték, hogy újabb, hatalmas pénzeket kell beleölniük a munkák folytatásába. Az új helyzetben számos szervezeti, jogi és pénzügyi kérdésre vártak választ. Csak ízelítőül ezek közül néhány: ki fogja előírni, hogy töltéseiket 119