Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
V. A Tisza szabályozása
sclői ugyanakkor a társulati keretek között találták meg azt a fórumot, ahol a közjóért való politizálás a demokrácia feltételei mellett valósulhatott meg. Nem véletlen, hogy a dualizmus korának kiemelkedő magyar politikusai között sokan - akik a kiegyezés utáni kormányokban miniszteri, vagy miniszterelnöki tisztséget viseltek - a társulati mozgalomban tanulták meg a politizálás demokratikus játékszabályait és magas kormány- pozíciójuk mellett is megtartották a társulatban viselt vezető tisztségeiket. Az 1855-ben pusztító árvíz azután rádöbbentette a Központi Biztosságot is arra, hogy az irányítást és a tervek egyeztetését nem tudja három fő megfelelően elvégezTiszavölgyi Társulat visszaállításában reménykedtek. Herricii Károly névaláírása A műszaki tervek megfelelő összehangolását azonban így sem érték el. Az irányításban mindig is az erőteljes központosítás érvényesült, ahol pedig valóban a legégetőbb szükség lett volna erre - tehát a műszaki tervezésben és a kivitelezésben - ott viszont a helyi döntések voltak meghatározóak. A műszaki tervezésnél ugyanis az az elv uralkodott, hogy olyan eljárást kell elfogadni, „amely a legkevesebb költség mellett a vállalatnak a legszerencsésebb sikerét ígéri”. Tehát a társulat elkészíthetett egy olyan tervet, amely számára a legkedvezőbbnek tűnt, más társulatoknak viszont nagy károkat okozhatott. Igaz, hogy a terveket az osztálymérnökök dolgozták ki, de csak „az illető földbirtokosokkal a töltésvonalak iránt tartott értekezlet után”. Tehát a földbirtokosoknak meglehetősen nagy befolyásuk volt a töltésvonalak kijelölésében, ami azután néhol utat nyitott az anarchiának, esetenként a korrupciónak is. Herrich jól ismerte VÁSÁRHELYI tervét és РЛ1.ЕОСЛРЛ szakvéleményét, és volt idő, amikor azt állította, hogy a terveket „egyesítette”. Ez csak annyiban felelt meg a valóságnak, hogy mindkét tervből átvett lényegtelennek tartott elemeket is, elsősorban azokat, melyeket már VÁSÁRHELYI is csak taktikai okokból tervezett. Szorgalmazta például a felső szakaszon kijelölt átvágások megvalósítá107 Az önkényuralom alatt engedélyezett egyik társulati nagygyűlés jegyzőkönyvének első oldala ni, ezért 1857-től engedélyezték, bogy a társulatok képviselői felsőbb engedéllyel „nagy-gyíílés”-t tarthassanak. Sokan már a
