Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A vízszabályozások kezdetei

Javasolta, hogy építsenek Vasárosnamény és Csongrád között egy 284 km hosszúságú főcsatornát. Utvonala Vasárosnamény, Berkesz, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszadob, Hajdúnánás lett volna. Itt elérte volna a Hortobágy medrét, majd Bucsánál a Berettyót. Ennek medrét követve a csatorna Túrkeve és Mezőtúr irányában torkollott volna a Hármas-Körösbe, s ebből Csongrádnál a Tiszába. Terve szerint a főcsatornából Hajdúnánástól kiindulva Püspökladány felé egy 107 km hosszú mellékcsatornával a NagySárrét mocsarát is le lehetett volna csapolni, sőt egyes kisebb mellékcsatornával több települést, köztük Debrecent is be lehetett volna a rendszerbe kapcsolni.

16 Az 1816. évi tiszai árvíz legfontosabb következménye az volt, hogy a helytartótanács elhatározta a Körös-Berettyó-Hortobágy völgyének felmérését, s a munkával, valamint a hozzá kapcsolódó szabályozási tervek elkészítésével HUSZÁR Mátyást bízták meg. A 18. századvégi helyi beavatkozásokkal azonban jelentős eredményt nem lehetett elérni. Ha a vizek megindultak, akkor az áradásnak csak ideig-óráig tudott ellenállni néhány gyenge védtöltés, és az ár hatalmas területeket öntött el. Áradás után a víz sokszor hónapokig kinn maradt az árterületen, lehetetlenné téve a termelést, a közlekedést. Sokszor még az országos főutak is hetekig használhatatlanok voltak. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a kifejezetten káros vízrajzi helyzet a Habsburg-kormányzatban akkor már terjedőben lévő merkantilista gazdasági szemléletnek nem felel meg. Mivel azonban a megyék közigazgatásilag kevéssé szervezettek, gazdasági erejüket tekintve pedig szegények voltak, ezen a hátrányos helyzeten csak az érintett birtokosok összefogása javíthatott. Huszár Mátyás szintezőműszer terve 16 MOL Cl29. 1816. évi iratok