Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A vízszabályozások kezdetei

szdsa, nádgya bőven van, a Sebes-Keres és Siket-érfolyón, mely éppen ide vetette magát, holott teszi azon nagy Sárrét nevű rétséget, a mely Békés vármegyéig ki terjedés egynéhány négyszeges mérföldet tesz". '

1 A 18. században a legfontosabb vízügyi beavatkozásokra a sok kárt okozó malmok miatt került sor. A különösen veszélyes szeghalmi és vésztői malmok elbontását a helytartótanács 1769-ben elrendelte. A vita eredményeként aztán 1772-ben itt kezdték meg a szabályozást.

12 Még ugyanebben az évben Bihar és Békés megye a munkák irányításával SUCHODOLSKY osztrák hadmérnököt bízta meg, akitől aztán 1778-ban a megyei mérnökök vették át az irányítást. Már ekkor felvetődött a Kis-Sárrét részleges lecsapolása. SUCHODOLSKY javasolta, hogy ne új csatornákat ássanak, hanem a Körös régi medrét mélyítsék ki. A tárgyalásokhoz GÜRTTLER János megyei földmérő sematikus rajzot készített a Csiket-ér, a Tekerő és Ördögárok ábrázolásával. 1776-ban Nagyváradon, majd Szeghalomban tartott tanácskozáson GASSNER bemutatta tervét a Kis-Sárrét lecsapolására. Két megoldást javasolt: a Szeghalom, Ördögárok, Tekerő-ér, Csiket-ér vonalon, és a Szeghalom, Vésztő, Halád-ér vonalon. A döntést elsősotban a malmok működése befolyásolta. Ezérr olyan vonalakon javasolták a szabályozást, mely a malmokat nem érinti. Először a Csiket-ér tisztítását kezdték meg. 1778-ban Szeghalom alatt átvágtak egy éles kanyart, a következő évben pedig három éles kanyart a Kis-Körösön. 1782- ig összesen közel 7500 m csatornát ástak ki a Kis-Sárréten, melynek hatását különösen Szeghalom és Csökmő tétségében lehetett tapasztalni, ahol nagy területek szabadultak meg a mocsártól. Ennek ellenére a Kis-Sárréten alkalmazott valamennyi megoldás ellentmondásos volt, mert a víz sodrásával ellentétes irányban haladtak, így a beavatkozások eredménye nem lehetett lecsapoló árok. 1799-ben GASSNER készített a Kis-Sárrétről egy olyan tervet, melyben feltüntette az összes kiásott csatornákat és összefoglalta a három évtizedes viták eredményeit. Tisztában volt azonban azzal, hogy sem a mocsaras medrű Tekerő, sem a mélyen bevágódott Hálád nem képes levezetni a Sebes-Körös árvizét, mert az egyetlen nagy csatorna megépítéséhez nem voltak meg a technikai feltételek. Ezért visszatért az 1779-es tervhez, s továbbra is a csatornák összekapcsolását javasolta, különösen Kornádi felett.

13 1783- ban GASSNER az esztári malom szabályozásáról készített tervet. Az építmény alatt átvágást javasolt, hogy a malomvíz szabadon lefolyjon és a Kék-Kálló felett ne keletkezzen mocsár. GASSNER foglalkozott a Berettyó szabályozásával is, de itt Bihar és Békés vármegye ellentétei miatt nem tudott eredményt elérni. 11 Vályi, iá, mű II. köt. 393.p. 12 Dóka, iá. mü42.p. 13 MOL S. 12. Dir. XI. No. 148: 1-2., valamint Dir. XIX. No. 137.