Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

hőstetteikről) című művében említi. De szerepel Konstantinosz PORPHYROGENITOSZ görög császár munkájában is. ANONYMUS Gestájában többször említi. Az egyes fejezetekben „Cris, Crisium, Grisio" neveken. Más 11. századi okiratokban egyszerűen „Körös"-, vagy „Á>ra-"-ként olvasható.

60 A Körös, mivel Nagyvárad várát hatalmas vize szinte bevehetetlen erőddé tette, többször is szerepel történelmünk nehéz éveiben. A folyó szépsége pedig már Janus PANNONIUSÍ is dalra ihlette, aki így búcsúzik Váradtól egyik szép elégiájában: „Még mély hó települ a téli földre, erdőn, mely csak a zöld levélre büszke, szürke súly a ködös fagy zúzmarája, s el kell hagyni a szép Körös vidékét... "

61 HUSZÁR Mátyás értekezésében már volt szó a Sebes-Körös két veszedelmes jobb parti kiszakadásáról, a Kis-Körösről és a Kutasról. A Kis-Körös közvetlenül Nagyvárad alatt szakad ki a Sebes-Körösből. Nagyvárad határát elhagyva Biharpüspöki, Bihar, Nagyszántó, Nagykereki, Bedő és Bojt határán és Kődomb pusztán átfolyva Hencidánál szakadt a Berettyóba. Az évszázadok során azonban folyásának alsó szakaszát annyira eliszapolta, hogy folyását Bojt alatt kénytelen volt megváltoztatni és már Váncsod alatt egyesült a Berettyóval. A Kis-Körösnek Biharig jelentős esése van, ettől kezdve enyhe lejtésű síkon, porhanyós talajon haladt. Emiatt medret sem tudott magának készíteni és vize a síkon szétterült. A nagykereki vár a Kis-Körös által alkotott mocsarakra épült. A Kis-Körösnek a 19. század elején még olyan bő vize volt, hogy VÁSÁRHELYI Pál akadémiai székfoglalójában a Sebes-Körös vizét a Kis-Körösön keresztül akarta bevezetni a Berettyóba, s ezáltal a Berettyót hajózható folyóvá tenni. A Kis-Körösnek Biharpüspökinél volt egy jobboldali kiszakadása is, melyet Viaszosnak neveztek, s amely Nagykereki alatt tért vissza az anyamederbe. A Kis-Körössel ugyancsak ANONYMUS Gestájában találkozunk, itt Jószás „fouxas"z neve.

62 De Imre király 1198-ban kelt oklevele is említi, a király ugyanis megerősíti a nagyváradi egyházat a bihari várhoz tartozó Körös folyón levő vámja birtokában, melyet a püspökségnek még I. LÁSZLÓ király adományozott „trib. castri Bychor, de Kewres... '*

3 Ekkor még a Kis-Körös az ősi bihari várat védte, később vizét a nagykereki vár védelménél használták fel. A Kutas eredetileg Szentjánosnál szakadt ki a Sebes-Körösből, több kilométeren keresztül nem volt önálló folyása, a kiszakadás vize a Sebes-Körös és a Kis-Körös közötti területet öntötte el. Erről egy 1838-ból származó okirat így emlékezik meg: „A Kutas torkolatja annyira megrongálódott, hogy még egy nagy árvíz által érdekelve az egész Sebes-Köröst magába veendi és a Sebes-Körös és Kis-Körös közeiket végképen elpusztítja. " Önálló folyóvá csak Biharkeresztesnél alakult, ahol már egy kisebb medret mosott ki magának. Biharkeresztestől Told felé folyt, itt két ágra szakadt, de mindkét ág Mezősas Györffy id. mű I. köt. 569.p. fanus Pannonius: Abiens valere sanctos reges Varadini. (Búcsú Váradtól) 1459- Áprily Lajos fordítása Anonymus: Gesta Hungarorum, 51. fejezet Ipolyi—Nagy—Véghelyi: Hazai okmánytár. Cod. dipl. patrius VII. köt. 2. Bp. 1876-1891.