Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

határában találkozott az egyesült Ér-Berettyóval. Később ez a folyásiránya is megvál­tozott, amint az az oklevelek alapján kideríthető. Az írott források alapján ugyanis egészen a 13. századtól követni tudjuk a folyó útját a szabályozások megkezdéséig. Az Árpád-korban tehát Ősi, Szent-János, Mindszent határában folyt a Sebes-Körös, itt két ágra szakadt, az egyik ág, melyet Begyeinek nevezek, Tarján, Gyéres, Gyán alatt folyva Körösszegnél egyesült a főággal, amely ettől nem messze a berekböszörményi határban haladt. Körösszeg a legrégibb oklevelek szerint is vízzel volt körülvéve. Ezeken a területeken a 18. században sokszor a Sárréthez hasonló körülmények ural­kodtak. Körös-Tarján község lakói 1780-ban arról panaszkodtak a megyének, hogy a víz a község egész határát ellepte. Gyán pedig nem véletlenül kapta a Vizesgyán nevet. Körösszeg alatt a folyó hét ágra szakadt, de sokszor ez a hét ág sem tudta elvezetni a Se­bes-Körös nagyvizeit. A két nagyobb ág közül az egyik dél-nyugat felé Harsány, Körös­peterd puszta és Ugra alatt folyik, ez volt a főág, a másik, - az ún. Holtkörös - Apáti, Szakái, Homorog, Petlend és Boldogasszonytelke pusztán át Komádinak tartott, ott vizének egy része beleveszett a Sárrét mocsaraiba, más része pedig az Ugra alatti Bölcsi pusztán egyesült a főággal, de rövid együttfolyás után ismét elváltak egymástól. Az egyik ág tovább folyt Iráz felé, s Vésztőnél egyesült a főággal. Ezt a mellékágat Csikós­ér, Hálád, Sebes ág néven emlegették. A Sebes-Körös igazi folyása viszont Zsadány, Okány határán ár jutott el Vésztőre, ahol az előbb említett Sebes-ággal egyesült. Innen Szeghalom és Körösladány felé vette útját és az Edeles pusztán egyesült a Kettős-Körös­sel. Vizesgyánnál is volt a Sebes-Körösnek egy kiszakadása, mely a Fényes-érrel együtt Toprongyos név alatt Geszt felé folyt. Harsány alatt a jobb parton is kiszakadt egy ág a folyó főágából, ez Ördöngös néven volt ismeretes és Apáti alatt veszett bele a Kis-Sárrét mocsaraiba. Ugyancsak Harsány alatt, de már a bal parton vált el a főágtól a Csiketér. Egy ideig foglalkoztak a szabályozás megkezdése előtt azzal a gondolattal, hogy ezen az éren vezetik be a Sebes-Körös vizét a Fekete-Körösbe. A Sebes-Körös mellett fekvő községek mérhetetlen sokat szenvedtek a káros vizektől a szabályozások megkezdése előtt. Csak egy példa: Apáti község az 1780-as nagy árvíz után ugyancsak Bihar vármegyéhez fordult segítségért, mert lakossága három év óta sem az uraságnak, sem az államnak nem tud adót fizetni. Az egyik 18. századból szár­mazó okiratban pedig azt olvashatjuk, hogy ezen a területen egy irtóztató terjedelmű mocsár van. 58 HUSZÁR Mátyás a Berettyó folyóval kapcsolatosan már említett értekezésében a Sebes­Körösről többek között ezt írja: 59 „Medreinek talaja, amely itt saját hordalékainak lerakódásából keletkezett, előbb köves, majd homokos. Az alsó szakaszon szintje hirtelen csökken, vize szétterjed a Sebes-Körös Sárrétje mo­csárban, amely mérföldnyi hosszú, Okány és Csökmő között mérföldnyi széles és nincs lefolyá­sa. A láp alatt sok mellékágon keresztülfolyik le... A mocsárban itt-ott összefüggéstelen, több­nyire csekély szélességű és csak a felső réteg mélységében kiásott csatornák látszanak, amelyeket 50 évvel ezelőtt létesítettek, hogy a víz lefolyását biztosítsák. Ilyen szabályos helyzetű csatorna található a mocsár kezdetén... A következő csatornát a Tóti pusztán, a mocsárnak megfelelő Reszeghy id. mű 26-31 .p. Huszár id. mű 29-33.p.

Next

/
Thumbnails
Contents