Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

határában találkozott az egyesült Ér-Berettyóval. Később ez a folyásiránya is megváltozott, amint az az oklevelek alapján kideríthető. Az írott források alapján ugyanis egészen a 13. századtól követni tudjuk a folyó útját a szabályozások megkezdéséig. Az Árpád-korban tehát Ősi, Szent-János, Mindszent határában folyt a Sebes-Körös, itt két ágra szakadt, az egyik ág, melyet Begyeinek nevezek, Tarján, Gyéres, Gyán alatt folyva Körösszegnél egyesült a főággal, amely ettől nem messze a berekböszörményi határban haladt. Körösszeg a legrégibb oklevelek szerint is vízzel volt körülvéve. Ezeken a területeken a 18. században sokszor a Sárréthez hasonló körülmények uralkodtak. Körös-Tarján község lakói 1780-ban arról panaszkodtak a megyének, hogy a víz a község egész határát ellepte. Gyán pedig nem véletlenül kapta a Vizesgyán nevet. Körösszeg alatt a folyó hét ágra szakadt, de sokszor ez a hét ág sem tudta elvezetni a Sebes-Körös nagyvizeit. A két nagyobb ág közül az egyik dél-nyugat felé Harsány, Köröspeterd puszta és Ugra alatt folyik, ez volt a főág, a másik, - az ún. Holtkörös - Apáti, Szakái, Homorog, Petlend és Boldogasszonytelke pusztán át Komádinak tartott, ott vizének egy része beleveszett a Sárrét mocsaraiba, más része pedig az Ugra alatti Bölcsi pusztán egyesült a főággal, de rövid együttfolyás után ismét elváltak egymástól. Az egyik ág tovább folyt Iráz felé, s Vésztőnél egyesült a főággal. Ezt a mellékágat Csikósér, Hálád, Sebes ág néven emlegették. A Sebes-Körös igazi folyása viszont Zsadány, Okány határán ár jutott el Vésztőre, ahol az előbb említett Sebes-ággal egyesült. Innen Szeghalom és Körösladány felé vette útját és az Edeles pusztán egyesült a Kettős-Körössel. Vizesgyánnál is volt a Sebes-Körösnek egy kiszakadása, mely a Fényes-érrel együtt Toprongyos név alatt Geszt felé folyt. Harsány alatt a jobb parton is kiszakadt egy ág a folyó főágából, ez Ördöngös néven volt ismeretes és Apáti alatt veszett bele a Kis-Sárrét mocsaraiba. Ugyancsak Harsány alatt, de már a bal parton vált el a főágtól a Csiketér. Egy ideig foglalkoztak a szabályozás megkezdése előtt azzal a gondolattal, hogy ezen az éren vezetik be a Sebes-Körös vizét a Fekete-Körösbe. A Sebes-Körös mellett fekvő községek mérhetetlen sokat szenvedtek a káros vizektől a szabályozások megkezdése előtt. Csak egy példa: Apáti község az 1780-as nagy árvíz után ugyancsak Bihar vármegyéhez fordult segítségért, mert lakossága három év óta sem az uraságnak, sem az államnak nem tud adót fizetni. Az egyik 18. századból származó okiratban pedig azt olvashatjuk, hogy ezen a területen egy irtóztató terjedelmű mocsár van.

58 HUSZÁR Mátyás a Berettyó folyóval kapcsolatosan már említett értekezésében a SebesKörösről többek között ezt írja:

59 „Medreinek talaja, amely itt saját hordalékainak lerakódásából keletkezett, előbb köves, majd homokos. Az alsó szakaszon szintje hirtelen csökken, vize szétterjed a Sebes-Körös Sárrétje mocsárban, amely mérföldnyi hosszú, Okány és Csökmő között mérföldnyi széles és nincs lefolyása. A láp alatt sok mellékágon keresztülfolyik le... A mocsárban itt-ott összefüggéstelen, többnyire csekély szélességű és csak a felső réteg mélységében kiásott csatornák látszanak, amelyeket 50 évvel ezelőtt létesítettek, hogy a víz lefolyását biztosítsák. Ilyen szabályos helyzetű csatorna található a mocsár kezdetén... A következő csatornát a Tóti pusztán, a mocsárnak megfelelő Reszeghy id. mű 26-31 .p. Huszár id. mű 29-33.p.