Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere
„Az Er vize nem volt mocsár, nem volt csatorna és csekély esésénél fogva nem volt folyó, de mindegyikből volt benne valami. Hitványnak látszott, mégis környezetét annyira el tudta mocsarasítani, hogy néha több száz méter szélesesn terült el. " ADY Endre a századfordulón még így ír az „Ertői az Óceánig" című költeményében: „Az Er nagy, álmos, furcsa árok, Pocsolyás víz, sás, káka lakják. De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna Óceánig hordják a habját. "^ 0 Tehát nem azt írja, hogy Berettyó, Körös, Tisza, Duna hordja az Ér habját az óceánig, pedig ekkor már ez volt a részben mesterségesen kialakított folyásirány is. BODOKI Károly 1857 decemberében, az Ér-völgyi mocsarak lecsapolásával kapcsolatos észrevételében a következőket írja: „Az Er völgye elmocsarasodását okozza, a vizek szabad lefolyásának hiánya. Az Er völgye vizei szabad lefolyásának legfőbb természetes akadályát képezi, a völgy igen csekély esése, mely Pocsajtól felfelé Adorjánig eső részén nem több mint 100 ölenkint 1 114 - 1 214 hüvelyk, azon felül az Szatmár megyei határszélekig 2-3 hüvelyk, a völgybe érkező vizek, mielőtt a völgy hosszába lefolyni kezdenének, elébb számos sziget alakú emelkedett helyek közti mélyebb medencéket és völgyeleteket töltik meg s számtalan elágazások után egyik mélyedésből a másikba lassankint szivárognak a növényzettel telt ereken keresztül a völgy alsóbb részébe. ,>5i BODOKI észrevétele alapján is egy nagyobb, feltöltött folyómedret kell feltételeznünk. Ahogy ugyanis a Tisza, majd a Szamos ezt a folyómedret elhagyta, a maradék vízfolyás szétterülve a széles mederben lelassult, hordalékával a medret töltögette, sőt az északnyugat — délkelet irányú szelek még a Nyírség homokját is a mederbe hordták és fokozatosan eliszaposították. A Tisza és a Szamos nagyvizei azonban megakadályozták a vízfolyás teljes elmocsarasodását, s ezért mondhatták róla, hogy nem mocsár, nem csatorna, de folyó sem. Az Ér kártékony áradásai a Berettyó kiöntéseihez hasonlóan korán felvetették a vízfolyás melletti településekben a folyó szabályozásának szükségességét. Eredetét és a teljes folyószakaszt még a 19. század elején sem ismerték, ezért Bihar vármegye rendjei 1818-ban az ér-melléki járás főszolgabíráját küldték ki a folyó tanulmányozására. Nem sokkal később térképet is készítettek, melyet a szabályozási munkák jóváhagyása végett felterjesztettek a helytartótanácshoz, ez a térkép azonban elveszett. Egy 19. századból származó hivatalos irat mellett azonban megtalálták RHÉDEY Lajos főszolgabíró jelentését, mely kivonatosan a következőket tartalmazza: „Az Er vize viszi eredetét nemes Közép-Szolnok vármegyében a Szent-Királyi határon az azon a határon keresztül folyó Kraszna vizéből, de ámbár itt kezdődik az Er vize, mégis a Szent-Királyi határon nincs nevezete..., mert a Kraszna vize árkának semmi kiszakadása nincsen, hanem annak megáradásából és kiöntéséből származván, annak árjával csakhamar elfut, s lejön az alsóbb erekre... "? 2 Ady Endre: Vér és arany. Bp. 1907. Bodoki Károly: Észrevétel az Érvólgyi mocsárok lecsapolására nézve. Gyula, 1867. Reszeghy id. mű 12.p.
