Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

Tiszántúl vízföldtani története és vízrendszere

A Kösely csatorna napjainkban Hajdúszoboszlónál kanyargós Köselybe (Kösi) torkollott, és tovább ezzel együtt Nádudvaron alul ömlött a Hortobágyba. A Kadarcs tekervényes, rothadványokkal telt, számos helyen áttöltött medre, amelynek esése 8-10, néhol alig 2-3 cm volt km-enként a keleti területről lefutó nagyvizeket nem volt képes elvezetni, ezért a víz a nánási rétet, a polgári és margitai Bágy, valamint a böszörményi rét nagy részét gyakran elöntötte. A Kadarcs hossza 65 km. Széles medre és nagy kanyarulatai arra utalnak, hogy korábban itt is az Északkeleti Kárpátokban eredő nagy folyó, a Latorca, majd a Tisza alakította medrének környékét. A Kadarcs völgyét a honfoglaló magyarság korán megszállta. Az időközben elpusztult Bakócz, Ethelaka, Horth, Himes, Elep középkori helynevek utalnak arra, hogy a 10-15. században partja sűrűn lakott volt.

28 Debrecen város levéltárában a Kadarcs nevével először SZILÁGYI Erzsébet 1480-ban kelt levelében találkozunk.

29 A Kadarcs folyó nevét a környék parasztsága összefoglaló névként is értelmezte, s általában a nagy, lomha kanyargós vizek megjelölésére használták. Pl. X.Y. kadarcsa, tehát még birtokos szerkezetben is használta ezt a nevet, amint a pece és a kalló nevet is.

30 Kelet-nyugati irányba kanyarog a Debrecen városától keletre eredő Kondoros és a nyugati határból folyó Tócó egyesüléséből a hajduszováti határban egyesülő Kösely, melyet Kösinek, Kösünek is neveztek. Számtalan kanyarulata miatt a sárándi, derecskéi és szováti határban sokan még Tekeresnek hívták, Szováttól Nádudvarig, ahol ma a Hortobágyba ömlik, már Kösely, Kösi, vagy Kösü a neve. Lassú folyású lévén nagy kanyarulatait sokszor változtatta, az így alkotott félszigeteket zúg-nak, szegZoltai id. mű 21.p. Zoltai id. mű 17-p. Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a Tiszántúli vizeken. Debrecen, 1934. 6.p.