Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)
Vízhasznosítás a két világháború közötti időszakban
tervezett öntözéses gazdálkodással, olcsó víziszállítással és külkereskedelemmel! A korabeli tervekben ugyanis kiemelkedő jelentősége volt a belföldi hajózásnak. "A nagyhajózás az egész Keleti-főcsatornán (103 km), a Nyugati-főcsatorna Tiszalök és Polgár közötti szakaszán (27 km) összesen 130 km hosszban. Itt rendszeresített tiszai nagyhajók közlekedhetnek. " További tervek szerint Bakonszeg, Darvas és Szeghalom térségében a hajózás érdekében még három vízlépcső és hajózsilip épült volna. A 60 m 3 /s vízszállító csatorna méreteit úgy állapították meg, hogy 1000 tonnás hajók egy irányban, 600 tonnás hajók pedig egyidejűleg mindkét irányban közlekedhessenek rajta. A hajózás feltételeit parti vontatással is biztosítani kellett. Még a két nagycsatorna mentén is. Kishajózásra tervezték a Hortobágyot, a Hortobágy-Berettyó-főcsatornát és néhány mellékcsatornát is. Az öntözőcsatornákon, a Hortobágy- és Hortobágy-Berettyón a kishajózás teljes úthossza kereken 430 km volt. A belföldi hajóút hossza tehát 560 km-rel nőtt volna. Ezek után röviden tekintsük át a Tiszalöki Vízlépcső és a Keleti-főcsatorna tervváltozatait! Az „A" jellegű változat szerint a duzzasztómű Szabolcsveresmart község felett épült volna, a 160 km hosszú öntöző-és hajózó-csatorna pedig Veresmart, Demecser, Kótaj, Büdszentmihály, Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát és Földes határain haladva Berettyóújfalu alatt érte volna el a Berettyó folyót. A „B" jelű változat lett az alapja később a kiépült tiszalöki öntözőrendszernek. Tiszalök felett duzzasztómüvet és hajózsilipet terveztek, s itt ágazott volna ki az I. sz. főcsatorna a Tiszából. A tervezett nyomvonal Büdszentmihály, Hajdúnánás, Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát és Földes határában haladt a Kék-Kálló felé, a betorkolás Bakonszegnél volt előirányozva. Ez tulajdonképpen közel azonos a megépült Keleti-főcsatorna nyomvonalával. A II. sz. főcsatorna Büdszentmihálynál ágazott volna i az I.sz. főcsatornából, s a Hortobágy völgyében a halastavakat érintve Nagyivánnál - a kunkápolnási mocsarak helyén - tározóban végződött volna. A főcsatorna hossza 102 km, a szállított vízmennyiség 60 m 3 /s. A B. változat szerint az öntözőrendszer területén négy tározó épült volna: a tiszalöki duzzasztómű fölött a mederben és a hullámtéren 53, Büdszentmihálynál két tározóban 57, a balmazújvárosi tározóban 10, a nagyiváni tározóban 100 millió m 3 , összesen tehát 220 millió m 3 tározótérfogattal. A „C" változat a 87 km hosszúra tervezett főcsatornát a Hortobágy völgyében kívánta vezetni, a kiágazás ebben az esetben is Tiszalök felett lett volna, a torkolatot pedig Karcag felett a HortobágyBerettyó-főcsatornába szánták megépíteni. Egy kisebb mellékág haladt volna Balmazújvárosig az előbbi változat I. sz. főcsatornájának nyomvonalán. Az ismertetett terv-változatoknak közös alapgondolata: az öntözés érdekében létesítendő csatornával a Tisza folyót a Körösök vízrendszerével oly módon kell összekötni, hogy az új vízi út a hajózás érdekeit is kielégítse. Ezt - bár más-más úton - mindhárom tervezet tartalmazta. A hajózás bekapcsolása az öntözéses gazdálkodás térhódítása után várható gazdasági és kulturális fellendülés miatt volt indokolt. Végül a változatok egyikét sem fogadták el módosítás nélkül. A „B" változathoz legközelebb állónak tekinthető a tervezett Tiszalöki Vízlépcső, amelynek építése sok vihart megélve a II. világháború előtt indult és utána fejeződött be. ( A tervezettől sok
