Dunka Sándor - Fejér László - Papp Ferenc: A Közép-Tiszántúl vízi története (Vízügyi Történeti Füzetek 16. Budapest, 2003)

A vízhasznosítások ügye a Közép-Tiszántúlon

terveztek, míg az alsó Sebes-Körös „megúszta" egy duzzasztással. Persze a teljes SebesKörösön már többet, összesen 8 duzzasztót építettek volna, mert ezt a Berettyó torkolatától egészen Nagyváradig csatornázni kívánták. A költségek összehasonlításában a legkifizetődőbbnek a 77 km-es Berettyó hajózhatóvá tétele bizonyult, mert az itteni 1 km-nyi csatornára eső fajlagos kivitelezési költség közel tizede lett volna a 32 km-es hortobágy-debreceni szárnycsatornáénak. A vízi beruházásokról szóló 1908. évi XLIX. törvénycikkben a Tiszavölgyében még az alábbi folyócsatornázásokat irányozták elő: Sajó 17 vízlépcsővel Bánrévéig 115 km hosszban Körös 3 Gyuláig 140 Bodrog 5 Imregig 65 Szamos 5 Szatmárig 85 Összesen: 405 km hosszban Nem érdemes azonban a további hajóút-fejlesztési elképzeléseket boncolgatni, mert ezeket a terveket a történelmi Magyarország területi viszonyai és az adott kor gazdasági igényei hívták életre, s amelyek az 1920-as években beköszöntő trianoni világ körülményei között átmenetileg el is tűntek a vízügyi szolgálat „tervsüllyesztő"-jében.