Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
A két világháború között a Duna és mellékfolyói mellett még a tiszainál is kevesebb ármentesítési munka folyt. 1927-ben Győr alatt a Mosoni-Duna mentén töltéseket építettek, 1942-ben a Csepel- sziget déli részén létesítették az ún. makádi bekötő töltést, 1938-ban a Mohács alatti szakaszon a védművek bővítésére került sor. Az 1918-ban alakult Dázsony-Dárdai Armentesítő Társulat a Dráva mentén töltésépítéssel és az Eger-csatorna torkolatának áthelyezésével hajtott végre vízrendezést. A Duna mellett - főként a háborús konjunktúra hatására, az 1940-es évektől - a főváros környékén nyárigátak épültek. Ezek hossza kb. 170 km-t tett ki, és nagyobb részük az említett, újonnan alakult társulatok kezelésében állt.151 A Duna mellékfolyóinál a gazdasági válság idején a kultúrmérnöki hivatalok vették kezükbe a vízimunkálatok irányítását. Ekkor került sor a Kapos, Sárvíz, Sió bővítésére, a Lajta szabályozás befejezésére és Nicknél a Kis-Rába-toroki vízosztó újjáépítésére. A Kapos-szabályozás jórészt a 19. század első felében ment végbe. Ennek során nem épültek töltések, és az azóta elhanyagolt, eredetileg is csak a középvizek levezetésére alkalmas meder az árvizet nem tudta elvinni. 1897-ben a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal készített tervet a meder bővítésére, de ezt a Kaposvízi Társulat nem tudta végrehajtani. 1925-ben olyan rossz volt a helyzet, hogy Kaposvár a folyó városi szakaszát saját kezelésébe vette.152 Hasonló gondok voltak a szintén a 19. század első felében szabályozott Sárvíznél, a Nádor-csatornánál is. Az első világháború előtt Sárszentmihályon, Sárszentmiklóson mélyítették a medret, de a töltések hiánya az 1920-as években a volt árterületen már problémákat okozott. A Sió-meder bővítését a környező területek védelmén kívül a balatoni fürdőkultúra rohamos fejlődése tette szükségessé. Az 1890-es évektől a felső szakaszon meder-bővítéseket hajtottak végre, majd 1908-ban a törvényhozás a további munkálatokra is költséget biztosított.151 A kivitelezést azonban az első világháború és az azt követő gazdasági depresszió megakadályozta. 1925-ben a Székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatal vette kézbe az ügyet, és a munka irányítá70
