Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
3. A szolgálat felépítése a két világháború között
3. A SZOLGÁLAT FELÉPÍTÉSE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 3. 1. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM VÍZÜGYI SZEMÉLYZETE A két világháború közti időszakban a vízügyi igazgatás legkevésbé változó területe a felsőszintű irányítás volt. A szervezet nem változott meg 1945 után sem, egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig. A felsőszintű irányítást mindvégig a Földművelésügyi Minisztérium két egyenlő jogállású szervezeti egysége (főosztálya, osztálya, csoportja) látta el, amelyek közül az egyik az adminisztratív, másik a műszaki ügyeket intézte. Az Országos Vízépítési Igazgatóság 1928-ig működött a Földművelésügyi Minisztérium keretében önálló hivatalként. 1920-ban az adminisztratív főosztály 3 ügyosztályból állt. Az első az ármentesítés és belvízlevezetés, második a vízjogi ügyek, harmadik a vízrendőri ügyek területén volt illetékes. A főosztályt TAHY Jakab vezette, helyettese pedig OLGYAY László volt. Az Országos Vízépítési Igazgatóság élére DÁNOS Miklós került, aki 5 ügyosztály működését irányította. A dunai és tiszai ügyosztályok megtartották feladatkörüket, bár a tiszai osztály élére új vezetőt neveztek ki STEINGASSNER Imre személyében. A Tanácsköztársaság idején működő lecsapolással és öntözéssel foglalkozó ügyosztályok megszűntek, feladataikat újra a TOMKA Emil vezette kultúrmérnöki ügyosztály látta el. Megszűnt a vízerőkkel foglalkozó és a halászati ügyosztály is. Tovább működött - VICZ1ÁN Ede vezetésével - a vízrajzi osztály, a személyzeti ügyeket pedig az Országos Vízépítési Igazgatóság 5. ügyosztálya vette át.32 A Tanácsköztársaság bukása után a központi személyzet létszáma csökkent, BOGDÁNFY Ödön és legközelebbi munkatársai távozni kényszerültek a minisztériumból. Az új államokhoz került folyammér25
