Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

5. Fejlődés a második világháború után

3. ábra folytatása

5. 3. AZ EGYSÉGES VÍZÜGYI SZERVEZET LÉTREJÖTTE

ÉS KIÉPÜLÉSE

A vízügyi szervezet problematikus működése egyre sürgetőbbé tette az irányítási rendszer átalakítását a központban és a területi hivatalokban egyaránt. A korszerű és színvonalas vízgazdálkodás az egész lakosság érdeke volt, nemcsak a korábban veszélyeztetett területeken élőké. Ennek egyik feltétele a központi igazgatás megszervezése, hogy a vízügyre fordítandó, egyetlen állami forrásból származó összeg ne folyjék szét a különböző minisztériumok érdekszféráiban. 1953-ban a racionalizáláshoz a politikai légkör is megfelelően alakult, és így viszonylag stabil intézményt sikerült szervezni.

1953. október 1-jén - a Földművelésügyi Minisztériumban készült javaslat alapján - megkezdte működését a vízügyek központi irányító szerve, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), és a területi munkát végző 11 vízügyi igazgatóság. Létrehozásukról az 1060/1953. (IX. 30.) Korín, számú határozat intézkedett, amely a vízügyi igazgatási feladatokat csaknem az egész vízgazdálkodásra kiterjesztette. A települések ivóvízellátása és csatornázása, a helyi

126