Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
5. Fejlődés a második világháború után
is megbíztak irányítói feladatokkal. Közéjük tartozott ALMAY György, az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium munkatársa, aki egy sor dunai társulat felügyelője lett. 1947-ben megbízták, hogy a társulati ügyet országos szempontból is tanulmányozza, és készítsen elő javaslatot az átszervezéssel kapcsolatban.295 A szervezetek sorsát az 1947/1948 telén bekövetkezett felsőtiszai árvíz, és különösen a tivadari töltésszakadás pecsételte meg. A baloldali sajtó óriási erővel támadt a társulatok ellen, felelőssé téve őket a károkért. Az ekkor hatalmon lévő Dinnyés kormány kommunista tagjai, Olt Károly népjóléti miniszter, Vas Zoltán a Gazdasági Főtanács főtitkára a helyszíni tapasztalatok nyomán különösen élesen léptek fel. A kritika nem kerülhette el az akkor még kisgazda vezetés alatt álló Földművelésügyi Minisztérium „összeesküvő” mérnökeit és apparátusát sem.296 A sajtó kritikája érintette a folyammérnöki hivatalokat is. A folyók medréből az elsüllyedt hajók és hídroncsok eltávolítása lassan haladt, és ezek még 1947-ben is akadályozták a víz szabad lefolyását.297 Sok panasz volt az öntözőberendezések működésével kapcsolatban is. A megnövekedett rizstermelés miatt az öntözővíz iránti igény megnőtt, és az öntözőtelepek - elsősorban a tiszafüredi rendszer - nem tudtak elég vizet szolgáltatni.298 Az országgyűlésen interpellációk hangzottak el a vízügyi szolgálat tevékenységéről, és az erősödő baloldal követelte a mielőbbi államosítást. 5. 2. ÁTSZERVEZÉSEK 1948-1953 KÖZÖTT A három éves átmeneti időszak után 1948. június 2-án a 6060/1948.(VI.2.) Korm. sz. rendelet mondta ki a vízügyek államosítását. A rendelkezés része volt annak a folyamatnak, melynek során az ország termelőkapacitása, nyersanyagbázisa, infrastruktúrája is állami kezelésbe került. A döntést a vízügyek vonatkozásában az 1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 6. §-a is megerősítette, mely 112
