Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

1. Vízügyi szervezet az első világháború végén

1. VÍZÜGYI SZERVEZET AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉN

1. 1. KÖZPONTI IGAZGATÁS

A két világháború közti vízügyi igazgatás nem lenne érthető az 1918 évi viszonyok bemutatása nélkül. Közismert, hogy a minisztériumok vonatkozásában nem volt lényeges különbség a dualizmuskori és az első világháborút követő időszak között, ami érvényes a vízügyre is. 1890-től e feladatok zöme a Földművelésügyi Minisztériumhoz, annak V. főosztályához tartozott, 1918-ban ez adminisztratív ügyeket ellátó V/A. és műszaki területen illetékes V/B. főosztályokból épült fel. Az V/A. főosztály három ügyosztályból állt a következő feladatokkal:

1. Ármentesítési és belvízlevezetési ügyek

(társulatok ügyei, községek, érdekeltségek által végzett munkák engedélyezése, állami segélyezés)

2. Vízjogi ügyek

(engedélyezések, tutajozási, faúsztatási ügyek, ásvány- és gyógyforrások ellenőrzése, öntözés, talajjavítás, vízmosáskötés)

3. Vízrendőri ügyek

(kikötők, vontatóutak, vízvezetékek, kútfúrási engedélyek, hajómalmok)

Az V/B. főosztály 1910-től mint Országos Vízépítési Igazgatóság működött. (Magát az igazgatóságot 1 899-ben hozták létre a Földművelésügyi Minisztériumban, önálló hivatalként). 1917-ben az V/B. főosztály ügyosztályai az alábbiak voltak:

1. Dunai

(állami mederszabályozási munkák a Duna mentén, újpesti és egyéb minisztériumi felügyelet alatt álló kikötők, az átvágások mentén lévő kincstári területek, kőbányák ügyei)

10