Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
a felső szakaszon megkezdett szabályozás növelte a veszélyt a torkolatvidéken. Az átvágások miatt a Gdta és Magyaróvár közti szakaszon mielőbb töltéseket kellett építeni, amihez a kamarától meg is kapták a támogatást.146/ A központi segítség azonban ezzel ki is merült, és a továbbiakban csak a megyére vagy az uradalomra számíthattak. 1792-ben KIRÁLY GYÖRGY térképet készített a Lajta alsó szakaszáról is, és 12 403 magyar holdnak becsülte az ártereket.147/ A Lajta szabályozásakor kettős elvet követtek. A felső szakaszon — Ausztriában és Sopron megyében — mederszabályozást, átmetszéseket javasoltak, míg a nagyobb veszélynek kitett Mosonban az volt az elképzelés, hogy nem a főmedret mélyítik, hanem külvízcsatornákkal vezetik le a felesleges vizet. E csatornák a főmederrel párhuzamosan haladtak, és zsilipek segítségével bennük a víz mennyiségét szabályozni lehetett. 1803-ban, az árvizet követően osztrák területen, Katzelsdorf környékén újra átvágás készült,148/majd 1815-ben WÁGNER MIHÁLY, Sopron megyei mérnök javaslatára Ébenfurt közelében egyenesítették ki a medret. Ennek költségeit részben az Eszterházy uradalom fedezte.149/ Moson megye költségén Miklóshalma és Magyaróvár között megépült a Megyei Kanális (későbbi neve Balparti Csatorna), és a folyó völgyével párhuzamosan kiásták a Rétárkot, amely az osztrák Prellenkirchétői indult, és Bezenyénél ömlött a Mosoni- Dunába. 1815—1818 között LAÁB GÁSPÁR Moson megye és NAGY ISTVÁN, az Eszterházy uradalom mérnöke javaslatára Magyaróvár és Hegyeshalom között megkezdték az Új Kanális, a jobboldali lecsapoló csatorna építését, amit később a miklóshalmi határig meghosszabítottak.15 °/ A csatornákkal az ingadozó vízjárás következtében kialakult kis- és nagyvizeket egyaránt le tudták vezetni. A megfelelő vízhozamú külvízcsatornák malmokat hajtottak, és a viszonylag kis szelvényű főmederben is elengedő volt a víz sodra a malmok üzemeltetéséhez. A külvízcsatornák és a főmeder i együttes fenntartása azonban többletmunkát igényelt. így az egyszeri szabályozás, a két kanális és a Rétárok kiásása még nem oldotta meg a Lajta-vidék rendezésének ügyét. Szép eredményeket értek el a Sárvíz és Kapos szabályozásánál. Itt a munkát — mint említettük - BESZÉDES JÓZSEF, uradalmi mérnök irányította, Zichy Ferenc királyi biztos vezetése alatt. A 18.században Veszprém és Fejér megyében megkezdett munkát a Tolna megyei Sárvizen folytatták. Itt is kül- vízcsatomás megoldást alkalmaztak, a Sárvizet a völgy legmélyebb részén vezették, a Siót pedig a völgy szélén, a külvizek levezetésére.151 / A munkával 1825-ig Bátáig jutottak el. A költségeket társulati úton biztosították, mivel központi segítség nem állt rendelkezésre. Az építkezés a jobbágyok fizetett 91
