Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
Ebben az időszakban a vízimunkálatok fő célja a termőterületek védelme, azok lehetséges növelése volt. A szervezést és anyagi finanszírozást illetően államköltséges munkákkal, megyei közmunkával, valamint az érdekeltek költségén végzett vízszabályozásokkal találkozunk. Legfontosabb közös feladat az árvizek elleni védekezés volt. Az 1788—1848 közti időszakban az árvizek a Duna és Tisza völgyét egyaránt sűrűn látogatták. A Dunán 1789-ben, 1795- ben, 1799-ben 1809-ben, 1811-ben, 1838-ban voltak a legnagyobb árvizek, a tiszaiak közül pedig a már tárgyalt 1816.évit és az 1830.évit említhetjük. A vármegyék és az egyes érdekeltek főként az ország egyes fejlettebb területein fordítottak gondot a védekezésre, amit tervek készítésével, a munkák helyi felügyeletével a főigazgatóság is támogatott. A Felső-Dundn Lipót, Remete, Kisbodak mellett a 19.század első évtizedeiben kb. 20 km töltés épült, 1825— 1830-ban pedig Kamocsa, 1828— 1830- ban Bezdán, majd Dunaszekcső környékén emeltek töltéseket.136/ A Szigetközben az érdekeltek 15,4 km védővonalat tartottak fenn, új töltések kísérték az Alsó-Rába partjait, de épültek kisebb helyi védművek a Tisza mentén és a Marosnál is. A töltések építésével általában csak ideiglenesen óvhatták meg a mezőgazdaságilag hasznosított területeket és a települések belsőségeit, mivel a hatékony árvízvédelemhez szükség volt a meder és a vízjárás szabályozására is. A 19.század első felében a legnagyobb árvíz az 1838.évi dunai jegesár volt, amely Pest jelentős részét is rombadöntötte. Az áradást az okozta, hogy a két főváros alatt ágakara szakadt Dnna-mederben a jég torlódott, és elzárógátat képezve fennakadt a Kopaszi-zátonyon. A tragédiát követően — az említett 1840:4.te. értelmében létrehozták az országos vízszabályozási választmányt, amelynek munkálatai során elkészült Pest árvédelmi terve. Ezt egyenlőre nem tudták megvalósítani, de a város újjáépítése során a mélyfekvésű belvárosi és lipótvárosi területeket feltöltötték. A Zichy Ferenc királyi biztos vezette választmány a pesti űuna-szakaszon kívül az ország valamennyi folyójával foglalkozott.1 3 V A 18.század közepe óta állandó vízügyi feladatot jelentett a mocsárlecsa- polás, melynek klasszikus formája a terület legmélyebb vonalán lecsapoló csatorna ásása volt. E csatornák azonban csak akkor töltötték be megfelelő szerepüket, ha befogadójuk az összegyűjtött vizet le tudta vezetni. A legtöbb mocsár lecsapolása az őt tápláló folyó szabályozásával, medrének kimélyítésével történt, de a 19.században találkozunk övcsatornás (félreszorító csatornás) megoldásokkal is. A mocsárvilág meghódítása érdekében a legtöbb munka a Hanságban folyt. 1795—1799-ben HEGEDŰS JÁNOS, Sopron megyei mérnök irányításával kimélyítették a Rábcát a Bősárkány-Királytó közti szakaszon. 1792-ben KIRÁLY GYÖRGY, Győr megyei mérnök készítette el a Rába-\iáék és a környező mocsárvilág térképét, majd ezt a főigazgatóság89
