Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

letekre, Belgiumba, Angliába utazott.115/ 1837-ben négy évre elhagyta az építészeti főigazgatóságot. A hivatali pályáját kezdő VÁSÁRHELYI, akivel soha összeütközése nem volt. akadémiai tagságával, gyakorlati tapasztalataival a rangsorban elé került. KECZKÉS ezért szívesen fogadta a pozsonyi állást, ahová korábbi munkái kötötték. Tevékenysége itt rendkívül hasznos volt, mert segédje, LIEDEMANN EMIL személyében megfelelő utódot nevelt. Megkezdett munkáit a Felső-Dunán 50 évvel később fia, KECZKÉS SÁNDOR folytatta.

Mint a főigazgatóság munkatársa, 1845-ben részt vett a fiumei kikötő terveinek tárgyalásában, és a Kossuth vezette köznemesi ellenzék nagy tervének, a fiumei vasútnak megvalósításában is. Mivel a politikai hovatartozás a műszaki pályán mellékes volt, 1846-től már SZÉCHENYIt szolgálta az „ellentábor” munkájánál, a Tisza szabályozásánál, amihez irodalmi munkássága is kapcsolódott. 1848-ra a vízépítés országosan elismert irányítója lett, és pályája a szabadságharc után korántsem fejeződött be. Népszerűségét annak köszönhette, hogy jó felkészültsége mellett hajózási mérnök korában megfelelő gyakorlatot szerzett, gyorsan felismerte az adott helyzeteket, környezetével köny- nyen tudott szót érteni. A rendkívül nagy odafigyelést igénylő, szerteágazó hivatali munka azonban fel is őrölte erejét, ezért nem tudott olyan alkotásokat az utókorra hagyni, mint VÁSÁRHELYI.116/

Míg KECZKÉS KÁROLY igyekezett hivatali pályafutása során a nagy „ellenfelet”, VÁSÁRHELYIt elkerülni, és soha nem dolgozott vele azonos területen — sem 1823-ban a Dunánál, sem 1837—1841 között a Hajózási Igazgatóságon, sem a Tiszánál, addig a múlt század másik jelentős mérnöke, BESZÉDES JÓZSEE lépten-nyomon szembekerült vele. BESZÉDES 1786-ban született Ókanizsán, paraszti családból. 1800-tól Szegeden, 1804-től Temesváron tanult, majd 1805-ben az egri szemináriumban papnövendék volt. 1806-ban a makói érseki uradalomban alkalmazták. Ezután Pesten kapott nevelői állást, és közben elvégezte az egyetemet. 1811-ben a Sárvíznél volt napidíjas mérnök, de rövidesen az Eszterházyak szolgálatába szegődött, és mocsárlecsapolásokkal foglalkozott. 1817-ben a Rábáról, 1816—1819-ben a Kapósról, 1828-ban a Hanságról készített tervet. 1820-ban — folytatva BÖHM munkáját — irányította a Sárvíz-csatorna építését, amit 1825-ben fejeztek be.

1819-ben, az egyetem a szépművészetek és a filozófia doktorává avatta, majd irodalmi munkássága elismeréseként — VÁSÁRHELYInél korábban — 1831-ben az Akadémia tagjává választották. 1831-ben készült el a Fehér-Körös-csatorna tervével, amelynek építését, a nagyváradi építési hivatal fennhatósága alatt befejezte. Nem a hivatal állományában volt, hanem mint uradalmi mérnöktől kértek tőle segítséget. A csatorna BESZÉDES legsikeresebb alkotásainak tekinthető. Butyin fölött szakad ki a folyóból, 92 kmhosszúság82