Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
A 19.századi mérnökök pályafutása sokkal inkább kapcsolódik a hivatali apparátus munkájához, mint elődeiké. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság egyetlen magyar vezetője, LECHNER JÓZSEF 1791-ben a Krassó megyei Ómoldván született. E Duna menti kis faluból került Temesvárra, majd a pesti egyetemre, ahol 1815-ben kapott oklevelet. Diplomája megszerzése után azonnal hivatali pályára lépett: a Maros mellett Lippán dolgozott a kamara állományában, majd ugyanitt felügyelő lett. 1822-ben Kassán építési adjunktusként a Tisza Csap-Záhony-Cigánd közti szakaszával foglalkozott A német, latin magyar nyelvet beszélte, és sokat tett azért, hogy az ország nyelve munkatársai között ismert legyen. A hivatali pályát végigjárva 1824- ben első hajózási mérnök, 1825-ben hajózási felügyelő lett. Részt vett a Duna Pozsony-Gutor közti szakaszának szabályozásában, és mint említettük 1837- ben megkapta a segédigazgató címet is. A rendkívül sokoldalú mérnök el tudta látni a kettős hivatalt, míg végül — érdemei elismeréseként — 1839-ben eljutott az igazgatói tiszthez. Működésének első éveiben az 1838-as pesti árvíz miatt a Duna állt az érdeklődés középpontjában. 1842-ben, a pesti árvízvédelem ügyében összehívott értekezleten LECHNER JÓZSEF — szemben a jelenlévő belföldi és külföldi szakértőkkel — sürgette a Soroksári-Dunaágnak — két emberöltővel később megvalósított — elzárását, a városra veszélyes jégtorlódások megakadályozása céljából.113/ A történetírás VÁSÁRHELYI PÁLt tekinti nemcsak a 19.század, hanem minden idők legkiválóbb magyar vízépítő mérnökének. Adottságai mellett ezt a megbecsülést azzal érdemelte ki, hogy a reformkor küszöbén kezdte meg tevékenységét, amikor a vízimunkálatok, mint az ország gazdasági fejlődésének, polgári átalakulásának előmozdítói, az érdeklődés középpontjában álltak. 1795-ben Szepesolasziban született, kisnemesi családból származott. A család által nyújtott anyagi bázis lehetőséget teremtett tanulásához, külföldi útjaihoz, de ahhoz is, hogy napi megélhetési gondok nélkül, életét a tudománynak szentelje. Nem kellett évekre a földesurak vagy a törvényhatóságok szolgálatába szegődnie, és mint az előzőekben láttuk, hivatalnok is csak élete utolsó évtizedében lett. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, majd Eperjesen bölcsészetet hallgatott, és végül az Institutum Geometricumba került. 1814-ben Borsod megye mérnöke, LOSONCZY JÓZSEF mellett volt gyakorlaton, 1817—1818- ban Veszprém és Zemplén megyében úrbéri és erdőmérésekkel foglalkozott. 1819-ben került napidíjas mérnökként a Körösök felméréshez, ahol HUSZÁR MÁTYÁS irányítása alatt dolgozott. 1822-ig szinteztek együtt, azonban HUSZÁR vele sem tudott jó kapcsolatot kialakítani. VÁSÁRHELYI 1823 végéig maradt a Körösöknél, majd a Dunához került, ahol 1829-ben vette át az irányítást. Munka közben szintezési utasítást dolgozott ki, több folyósza80
