Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

itt dolgozók közvetlenül tárgyaltak a helyi hatóságok képviselőivel és a nyelvet naponta használniuk kellett. NOVÁK DÁNIEL, az egyik gátmester 1831- ben felajánlotta, hogy heti négy alkalommal nyelvórákat fog adni a Vízi és Építészeti Főigazgatóság munkatársainak.102/

A polgári forradalom előtti időszakban több érdekes műszaki egyéniség kapott szerepet a magyarországi vízimunkálatok történetében. E mérnökök az értelmiség azon rétegét képezték, akik nem politikai életben, hanem tudományos és gyakorlati téren szolgálták a haladás ügyét. Sajátos volt szerepük olyan szempontból is, hogy tevékenységükkel minden esetben újat alkottak, hiszen munkájuknak nem volt előzménye. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság, a megyék, városok vagy uradalmak mérnökei különféle társadalmi rétegekből származtak. Mint később látni fogjuk, voltak köztük nemesek, polgárcsaládok gyermekei és sok értelmiségi is. Papok, tanítók, gazdatisztek szívesen adták fiaikat műszaki pályára. A családnak kellett bizonyos anyagi bázissal rendelkeznie, hogy a taníttatást vállalja, így a lakosság szegényebb rétege elől a pálya zárva volt. A diploma megszerzését követően általában eldőlt, hogy az illetők uradalmi, törványhatósági vagy főigazgatósági állományban fognak-e dolgozni. Mivel a legtöbb mérnöknek nem volt határozott politikai állásfoglalása, szívesen vállaltak munkát az ellenzéki megyéknél, a kormánypárthoz és az ellenzékhez tartozó főuraknál, és mindenekelőtt az aulikus főigazgatóságon. Munkájukat szolgálatnak tekintették, amit nem befolyásolhattak döntően a politikai nézetkülönbségek.

A 18—19.század folyamán gyakran találkozunk mémökdinasztiákkal, ahol a szakmai tudás apáról fiúra, testvérre szállt. Ilyen dinasztia volt például a BODOKY-, LECHNER-, KECZKÉS-, BESZÉDES-, EISENHUTH-, RINGER-, BERGER-család, de együtt dolgozott KISS JÓZSEF és GÁBOR a Ferenc-csatornánál, BUDINSZKY JÁNOS és MIKLÓS a Felső-Tiszánál, FORBERGER LAJOS és SÁMUEL a Dunánál. Egy-egy jelentős mérnök tapasztalatainak átadásával iskolát alakított ki maga körül, így voltak követői MIKOVINYnek (FRITSCH ANDRÁS), BÖHM FERECnek (SÁTOR DÁNIEL), BESZÉDES JÓZSEFnek (HALÁSZ GÁSPÁR), és jelentős iskola alakult ki a Duna, Tisza térképezése során is.

A gyakorló mérnökök alkalmanként közvetlenül is részt vettek az oktatásban. MIKOVINY a bányatisztképző létrehozásával e téren is érdemeket szerzett, WALCHER JÓZSEF 1771-ig paptanárként a bécsi egyetemen és a Theresianumban matematikát, mechanikát és hidraulikát tanított,103/ LECNHER JÓZSEF az Institutum Geometricum munkáját segítette, ahol a térképészet oktatója volt.104/ Az 1850-es években a mérnökképző rendes tanára lett KOMNENOVICH SÁNDOR, az egyik tiszai térképező mérnök is.

77