Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

cum pedig messzemenően ki tudta elégíteni az igényeket. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság mérnöki kara — néhány külföldi vezető kivételével — a mérnökképző legkiválóbb hallgatói közül szerveződött. BERGER JÓZSEF 1818-ban, EKLÉR IMRE 1803-ban, ERDÉLYI JÁNOS 1800-ban, HÜPPMANN FERENC 1821-ben, KECZKÉS KÁROLY 1823-ban, LECHNER JÓZSEF 1825-ben, MARKMÜLLER KÁROLY 1816-ban, ŐRY DÁNIEL 1807-ben, VARGHA JÁNOS 1823-ban, VÁSÁRHELYI PÁL 1816-ban, ZELENKA LAJOS 1803- ban kapott oklevelet. Az Institutumban tanultak a vidéki építési hivataloknál dolgozó vízépítő mérnökök is. (Pl. a felsoroltakon kívül HUSZÁR MÁTYÁS (1804), JASZENICZKY JÓZSEF (1807), VAUTHIER ZSIGMOND (1819), LIEDEMANN EMIL (1834), BERGER LAJOS (1818), DUFFAND PÉTER (1818).

Az 1820-as, 1830-as években végzettek jelentős része hosszú időt töltött el a folyók felmérésénél, és így részese volt az eredményes szabályozást megalapozó szintezési munkának. VÁSÁRHELYI, LÁNYI SÁMUEL, HUSZÁR MÁTYÁS mellett FODOR FERENCet, GEROMETA MIHÁLYt, TOMSICH DOMOKOSt, PRIBÉK BÉLÁt, KECSE FERENCet, TURKOVICS LAJOSt, GÜNTHER KÁROLYt, GRECHENEK BÉLÁt említhetjük. Az Institutumban tanult mérnökök jórésze a megyék és városok szolgálatába került. Köztük volt több kiváló egyéniség, aki országos feladatokba is bekapcsolódott. Pl. BEDEKOVICH LŐRINC Heves, BODOKY KÁROLY Békés, BOGOVICH KÁROLY Zemplén, KIRÁLY GYÖRGY Győr, WÁGNER MIHÁLY Sopron, SCHNEEMANN JÓZSEF Tolna, KENEDITS JÓZSEF Vas megyeben dolgozott, a városiak közül pedig VEDRES ISTVÁN, PETZVAL JÓZSEF, DÉGEN JAKAB, REITTER FERENC vízügyi munkássága volt jelentős. A volt hallgatók közül néhányan a földesurak vagy az alakuló vízi társulatok szolgálatában álltak. Közéjük tartozott BESZÉDES JÓZSEF, HALÁSZ GÁSPÁR, NAGY ISTVÁN, RÓZSÁS FERENC, EISENHUTH ANTAL stb.

A kortársak szerint Magyarországon a „mérnök” fogalma a földmérőt és vízépítőt jelentette, míg a műszaki munka egyéb területei kisebb jelentőséget kaptak. A hídépítés szorosan kapcsolódott a folyószabályozáshoz, az útépítés a töltések létesítéséhez. A középítészettel foglalkozó mérnökök és a városok geometrái ugyanakkor nem foglalkoztak az épületek tervezésével, mert az az építőmesterek feladata volt. Építészeti teendőik tereprendezési, építésrendőri és egyéb elvi kérdésekre korlátozódtak. Az igényeknek megfelelően a képzés súlya az Institutum Geometricumban is a geodéták és vízimémökök irányába tolódott el, és a hallgatók létszámának növekedésével az aránytalanság még inkább fokozódott. így az intézetben nemcsak a reformkori munkákhoz képeztek ki megfelelő szakembereket, hanem itt tanultak az abszolutizmuskori építési hivatalok vezetői (SÁGODY JÓZSEF, TENCZER KÁROLY, FEST

75