Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

alakult meg a Paksi Ármentesítő Társulat, és a 19.század első évtizedeiben a Zala mentén is érdekeltségi társulás jött létre az itteni mocsár kiszárításához.

Az 1807-1828 közötti időszakban az Építészeti Főigazgatóság vízügyi szakembereinek tevékenysége főként a felmérési, térképezési munkák megindításával volt jelentős. A szabályozási tervek készítéséből is kivette a hivatali személyzet a részét, de éppen a fokozódó bürokrácia, a többszörös átszervezés, a túlterheltség miatt a szabályozási munkák egy részét nem tudta kézben tartani. A társulatok vagy magánszemélyek által fizetett munkák terveinek elkészítését nem bízták az egyébként is elfoglalt hivatali mérnökökre. A társulatok pedig — mivel állami segítséget nem kaptak — terveiket be sem mutatták a Vízi és Építészeti Főigazgatóságnak. Ez természetesen azt a veszélyt is magában rejtette, hogy a munka rendkívül szétaprózódik, és az egyes társulatok egymás rovására dolgoznak.

A hivatalba lépő RAUCHMÜLLER fő feladata a felmérések zavartalan folytatása, és a szabályozási munka bürokráciától mentes központi irányítása lett. Az új igazgató ezt az elvárást a térképező mérnökök bevonásával, a vidéki vezetők pozícióinak növelésével, a Hajózási Igazgatóság munkájának megfelelő felhasználásával kívánta teljesíteni. RAUCHMÜLLER szabályozta az építészeti főigazgatóság ügyrendjét. Új iktatást vezettek be,51/ elrendelték a tárgyalási jegyzőkönyvek vezetését, ezek mutatózását. A három segédigazgatónak és a hajózási felügyelőnek havonta írásos beszámolót kellett készítenie, és a korábbinál pontosabban vezetnie a személyzeti nyilvántartásokat. Rögzítették a napi munkaidőt is, ami főként a terepmunkáknál volt fontos.52/ HUSZÁR MÁTYÁSt 1829-ben a Duna szintezésétől véglegesen Nagyváradra helyezték. A vezető mérnök a Dunánál is ellentétbe került munkatásaival, és az volt a vélemény, hogy VÁSÁRHELYI folytassa a mappációt, HUSZÁR pedig dolgozzék — korábbi kinevezésének megfelelően — Nagyváradon. A Körösöknél azonban ebben az időben már VARGHA JÁNOS is bekapcsolódott a munkába, és HUSZÁR visszatérésekor is ő tartotta kezében a tényleges irányítást.53/

A másik fiatal mérnök, KECZKÉS KÁROLY is komoly pozícióba került. 1829-ben hajózási mérnöknek nevezték ki. A jelöltek között volt VÁSÁRHELYI is, de KECZKÉSt a hivatali feladatok elvégzésére alkalmasabbnak találták. Másrészt a főigazgatóság vezetősége úgy látta, hogy VÁSÁRHELYI jól megállja helyét a űuna-mappációnál, kár volna onnan elmozdítani.54/ A LECHNER JÓZSEF vezette Hajózási Igazgatóság az első években ZELEN- KA, BERGER, KECZKÉS hajózási mérnökökkel működött. A központban az üres adjunktusi és mérnöki állásra szintén vízügyi szakembert helyeztek: HEYNE FERENCet, illetve HÜPPMANN FERENCet. A vízügyiek túlsúlya így ismét kizárólagos lett.

63