Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században

jait. Egy-két helyen volt a parton nádas, és néhány falu — pl. Kecskéd, Árpás, Beled, Vica — rendelkezett ártéri erdővel is. A folyó partját Győr megyében szélesebb vagy keskenyebb sávban rétként, legelőként hasznosították, azonban Rábaszentpéter, Marcaltő, Kapuvár, Egyházaskesző határában a szántók a folyó mellett feküdtek.38/ A 19.század elején meginduló mezőgazdasági fejlődésnek a gabonakonjunktúra adott lendületet, amelynek során a Rába menti falvak mezőgazdasága differenciálódott. A Győr megyei szakaszon azonban a szántóföldi termelést az árvíz akadályozta. Gyirmót, Rábapatona, Mérges, Rábaszentmihály, Rábacsécsény, Mórichida, Koroncó határát homokos, néhol szikes talaj borította. A mezőgazdaságban a belterjes állattartás kapott fő szerepet, míg Sopron megyében a földművelésre helyeződött a hangsúly. A leggazdagabb terület a Rábaköz volt, ahol a kiváló öntéstalaj a búza mellett rozs, árpa, zab, kukorica, dohány, burgonya, komló, lóhere lucerna termelésére is lehetőséget adott, az árvíz azonban a szántókat veszélyeztette. Vas megye teraszos folyóvölgyében a Rába mentén rét- és legelőgazdálkodással, a magasabb területeken kertészettel, a domboldalakon juhászattal foglalkozott a lakosság.39/

A folyó mellett élő lakosság csaknem minden érintett községben árvédelmi töltést vagy legalább partbiztosítást épített. Sokhelyütt úgy is védekeztek az elöntés ellen, hogy a víznek ellenálló bükkfákat ültettek a partra, amely megfékezte az árhullámokat.40/ Az alsó /?a7>a-szakaszon a folyó két partján földből épített, kezdetleges párhuzamművekkel védekeztek, a veszélyesebb pontokon sarkantyúszerű védműveket létesítettek föld és kő felhasználásával. Ilyen építmények voltak Sopron megyében Kecskéd és Nick közötti szakaszon. A partmenti töltéseket rőzsével erősítették meg, és az ilyen védműveket „eszteró”-nak nevezték. Ahol a közelben erdő volt, ott a parton facölöpöket vertek le, amelyek az árvízvédelmi falhoz hasonló szerepet játszottak. A véd- művek építésével és fenntartásával sok probléma volt. Az eszterók gyakran eláztak, a víz a töltést kimosta a rőzséből. A védműveket általában közvetlenül a folyópartra építették, nem hagyva meg a szükséges hullámteret. Nehézséget jelentett az is, hogy elöntés esetén a töltések mögött összegyűlt vizet nem tudták a folyó medrébe visszavezetni, mivel a megépített gátakon csatornák nem vezettek keresztül.41 /

A Csallóközben és a Szigetközben az árvíz elleni védekezésnek már a 18.században hagyományai voltak. A településeket — a belsőségek és kertek védelme érdekében — körtöltéssel vették körül, később pedig, az egyes falvak összefogásával érdekeltségi töltéseket hoztak létre. A Szigetközben az 1830- as években négy érdekeltség volt, amelyek töltései már a szántóföldeket is védték a közepes árvizek ellen.

49