Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

Már ebben az időszakban külön problémát jelentett az ipar vízellátása. A vízigényes mesterséggel foglalkozó iparosok (pl. tímárok, szűcsök, tisztító iparosok) műhelyeiket a városi és községi vízművekből látták el vízzel, sőt az élővizeket ipari célokra közvetlenül is felhasználták (pl. bőrcserzéshez, ken- deráztatáshoz). A gyárak vízellátása részben a lakossági vízvezetékekkel, részben saját vízművekkel történhetett. Bár az adott ipari színvonalon a lakossági fogyasztás az ipari igényeket még meghaladta, még ezeket sem lehetett az 1870—1880-as években a városi vízművekből kielégíteni. 1870-ben például Pesten a lakosság napi felhasználása 3819 m3 volt, ugyanakkor a kiszolgáltatott ipari vizet 1999 m3/nap-nak mérték. 242 kapcsoláshoz ipari vízhasználat csatlakozott. A legtöbb vizet fogyasztó üzemek a következők voltak:

Gschwind szeszgyár Khor és Wein bőrgyár Schedl szeszfőző Barber sörgyár Első Magyar Bőrgyár

316 m3/nap 221 m3/nap 157 m3/nap 316 m3/nap 41 m3/nap

Ezen kívül a Tarcsay-gőzfürdő, az Európa-szálloda, a Rókus-kórház is 30 ni3/ nap-nál több vizet használt fel. 1868-ban azt tervezték, hogy a vízmű közelében lévő malmokat is ellátják vízzel. Ezt azonban nem sikerült megvalósítani, sőt 1870 októberében a Gschwindt gyár, mint legnagyobb fogyasztó engedélyét is visszavonták.13 8/

A gyárak többsége azonban kénytelen volt megoldani a vízellátást saját kútjai és vízmüvei segítségével. A salgótarjáni bányatelep például 1883-ban Zagyvarakodón, 1912-ben Somlóbányán, 1915-ben Forgáchbányán létesített vízvezetéket, és a századfordulón épültek az ózdi, miskolci, szerencsi gyárak vízmüvei is.139/ A Dunántúlon 1905-ben a várpalotai bányaüzem, 1912-ben a pápai műtrágyagyár, 1903-ban a szombathelyi Stricker és társa bőrgyár, 1915-ben a jéggyár, 1903-ban a kőszegi Eisner posztóüzem, valamint az Első Magyar Nemez és Posztógyár, 1904-ben a sárvári selyemgyár vízmüveit építették meg.140/ 1912-ben a kaposvári cukorgyár artézi kútból létesített vízvezetést, 1905-ben és 1912-ben két kaposvári gőzmalom vízellátását a Kaposbói oldották meg.141/ Fentiek mellett az első világháború előtti időszakból a győri üzemek vízmüveit, a szőnyi, almásfüzitői, tatai ipari vízvezetékeket említhetjük.

Az ipari jellegű vízhasználatok között fontosak voltak a vasutak vízvezetékei és kútjai is. A gőzmozdonyok zavartalan üzemeltetéséhez megbízható vízellátásra volt szükség, így a csomópontokon és a fontosabb állomásokon a környező lakosság ellátására is alkalmas — artézi és mélyfúrású kutakat létesítettek (pl. 1896. Siófok, 1915. Kaposvár,142/ 1902. Celldömölk, 1911. Sárvár).1 4 3/

287