Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

fúrás történt 179 alkalommal. Az 1325 fúrás időben a következőképpen oszlott meg:

51. táblázat

1830 1

1850

1

1865

1

1832 —

1

1851-1856 —

5

1866 2

1833 1

1860

4

1867 7

1840 —

1

1861

1

1 870 —

3

1872 —

2

1880

6

1 888 —

28

1873 2

1881

3

1889 67

1874 3

1882

10

189073

1875 1

1883

2

1891 122

1876 —

2

1884

24

1892 182

1877 3

1855

27

1893 366

1878 1

1886

31

1894 182

1879 4

1887

30

1895 126

Összesen: 1325

Az összesítésből látszik, hogy a munkálatok az 1880-as évektől vettek nagyobb lendületet, amiben a szerveződő kultúrmérnöki, majd közegészségügyi mérnöki szolgálatnak nagy szerepe volt. A fúrások és kutak területi megoszlása a következőképpen alakult: L. 52. tahiázat a 2SI oldalon!

Nem találhatók artézi kutak a hegyvidéki megyékben, ahol a források elegendő vizet biztosítottak, és a Duna menti területeken sem, ahol a települések egy részét a folyó ellátta ivóvízzel (pl. Pozsony, Győr, Esztergom megyében). A legtöbb fúrásra Hajdú, Temes és Torontál megyékben került sor, ami arra mutat, hogy az artézi kutak már az első évtizedekben is az alföld\ területek vízellátásában játszottak szerepet. 1898-ban a közegészségügyi mérnöki szolgálat jelentései szerint már 2400 mélyfúrású és artézi kút volt az országban, 1918-ban pedig a Földtani Intézet 3040 fúrt kutat törzskönyvezett.11 V

A kutak egy része városi vízvezetékhez szolgáltatott vizet. Ilyen vízművek épültek Temesváron, Szegeden, Nagykárolyban, Debrecenben. Az első világháború előtt igen sok város vízmüvét forrás táplálta (pl. Besztercebánya, Brassó, Fiume, lgló, Késmárk, Körmöcbánya, Lőcse, Miskolc, Nagybánya, Nyitra, Pápa, Selmecbánya, Veszprém, Trencsén, részben Buda, Arad, Eger, Pécs), és gyakran találkozunk a dombvidéki városokban galériákban összegyűjtött

280