Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

kormányhoz, és e kérelem eredményeként az államépítészeti és kultúrmérnöki hivatalok feladatává tették a vízerők rendszeres számbavételét. E munkát egyelőre minden hivatal saját elképzelései szerint végezte, majd 1896-ban döntés született az egységes nyilvántartásról. A számbavételt VICZIÁN EDE irányításával a Vágón kezdték meg, majd a felmérés valamennyi folyóra kiterjedt. A km-ként 100 LE energiát képviselő folyókat kisvíznél figyelték meg, és megállapították, hogy ezek elméletileg 1,7 millió LE energiát tartalékolnak. A hegyvidéki folyószakaszok energiája km-ként meghaladta a 700 LE-t. a síkvidékieké átlagosan 170 LE volt. A felmérés eredményeit VICZIÁN EDE „Magyarország vízierői" című, 1905-ben megjelent munkájában foglalta össze.

A munka elvégzését egyre sürgetőbbé tette, hogy 1895-ben Ikerváron — régi malom helyén — megépült az ország első jelentősebb hidroelektromos erőműve, évi 1200 LE teljesítménnyel, példát adva a korszerű vízerőfelhasználás- sal kapcsolatos további építkezésekhez.86/ 1903-ban a Hernádon a 400 LE-s gibárti erőművet helyezték üzembe,87/ 1906-ban megkezdték a felsődobszai vízerőmű építését, amely szintén a Hernád esését hasznosította.88/ Évi termelése 544 LE volt. BOGDÁNFY ÖDÖN összesítése szerint 1914-re 72-re emelkedett a vízerőművek száma, és évente együttesen 27 800 LE energiát termeltek.89/

Az 1913:18. te. (vízjogi törvény módosítása) alapján bizottságot szerveztek az országos fontosságú vízerőművek tervezésével kapcsolatban. Elnöke a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára volt, tagjai pedig a vízügyi főosztályok főnökei, a közgazdasági osztály főnöke, az illetékes ügyosztályok vezetői és a minisztériumok képviselői.90/ A törvény lehetőséget biztosított vízerőművek építése esetén a birtokok kisajátítására is. Az Országos Vízépítési Igazgatóság 1918-ban szabályozta a hatósági eljárást vízerőművek esetén. Az erőmű tulajdonosának a törvényhatóságtól és az illetékes kultúrmérnöki hivataltól a szükséges műszaki adatok közlésével engedélyt kellett kérni üzemére. A 100 LE-nél nagyobb erőművek terveit fel kell küldeni a Földművelésügyi Minisztériumba, a kisebbekről a törvényhatóság — a kultúrmérnöki hivatal meghallgatásával — döntött.91/

1918-ban az Országos Vízépítési Igazgatóság felhívást intézett a kultúrmérnöki hivatalokhoz a BOGDÁNFY-féle statisztika kiegészítéséről. E felhívásra válaszolva a hivatalok még 24 telep adatait jelentették be, amelyen 8000,6 LE energiát termeltek.92/ Az első világháború végén így az ország területén ösz- szesen 96 vízerőtelep működött, nagyrészük az erdélyi folyókon és patakokon. Az 1900-as évekig szinte semmi nem történt a Duna és a Tisza vízenergiájának hasznosítása érdekében.93/ Zömmel a századforduló után létesített vízerőművek közül 22 teljesítménye haladta meg az 500 LE-t, melyek a következők voltak:

274