Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

zetésű elképzelése zárta le, ahol a 94 km hosszú csatornán 22 zsilip épült volna.

1905-ben a Kereskedelemügyi Minisztériumban valamennyi változatot felülvizsgáltak. Három elképzelhető variáció alakult ki, amelyek méreteit a következőkben határozták meg:

— Budapest - Szolnok vonal 108 km

— Budapest — Csongrád vonal 141 km

— Budapest — Szeged vonal 174,6 km

A víziutat legjobban az első variáció szerint rövidítették meg, azonban a csongrádi változatnál a Körösöket, a szeged\né\ a Marost lehetett volna bekapcsolni a hálózatba. Éveken keresztül vita folyt a csatorna mély vagy magasvezetéséről. Végül a magasvezetést fogadták el, a BOROS FRIGYESéhez hasonló, zsilipes megoldással.52/

A Hajózó Csatornák Tervező Kirendeltsége az Adria felé vezető víziúttal is foglalkozott. Ezt a Duna -Száva-csatomával és a Kuípa hajózhatóvá tételével kívánták megoldani. A Dum-Szava-csatorna Vukovár és Samac kozott haladt volna, innen a szabályozott Kulpán Károlyvárosig vezetett a víziót. A Kulpát Károlyváros felett is mélyíteni kívánták, hogy a kisebb hajók minél jobban megközelíthessék a tengert. A javaslatban a 18.századi délvidéki folyószabályozások korszerűsített változatát fedezhetjük fel.53/

2.

A VÍZERÖHASZNOSÍTás fejlődése

A 19. század utolsó évtizedeiben a víz erejét még mindig elsősorban malmok hajtására használták. A gabonatermelés fellendülésével a malmok száma megnőtt, berendezésük korszerűsödött. Hajtóerőként megjelent a gőz, a hagyományos malomkövek helyett a henger, és így az űj malmok teljesítménye többszöröse volt a vízzel hajtott szerkezetekének. A nagy költséggel fenntartható hajómalmokat a víziközlekedés és a folyószabályozás fejlődése fenyegette, a kis teljesítményű pataki malmokat pedig a gőzmalmok próbálták kiszorítani. A 19.század végén azonban a vízimalmok száma még emelkedett. Amikor a gabonapiacon értékesítési nehézségek mutatkoztak, a lisztkivitel fellendülőben volt. A megtermelt gabonát ezért célszerűbbnek látszott helyben megőrölni és a lisztet elszállítani.54/ Az őrlési igények kielégítéséhez az 1870-es és 1890-es években minden kapacitás szükséges volt.

267