Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
Különösen jelentős szarvasmarha-tenyésztés folyt Szabolcs, Szatmár, Tol-, na, Zemplén, Bihar, Győr, Moson, Sopron megye'ben, míg a juhászat elsősorban Zemplén, Moson, Sopron megyékben esett vissza. A rétek és legelők területe nem volt mindig arányos az állatállomány nagyságával. Páldául Csongrádi megyében a századfordulón a határ 30%-át borító réteken és legelőkön már nem volt kiemelkedően jelentős állattenyésztés, Győr megyében sokkal kisebb hányadon több állatot tartottak. Azokban a megyékben, ahol a háromnyomásos gazdálkodás még a századforduló után is megmaradt, mint említettük az állatokat az ugaron is legeltették. A viszonylag konzervatív földművelés tette lehetővé még ebben az időben is a külterjes állattartást például Szabolcs, Bereg, Heves megyékben, ahol a juhtenyésztés is szerepet kapott. A juhok száma egyébként a vizsgált megyékben kisebb volt az országos átlagnál. A gyapjúval kapcsolatos értékesítési nehézségek nem csábítottak a tenyésztés növelésére, és különösen nem az árvizektől mentesített, értékes területeken. A vízimunkálatok történetét némi túlzó értékeléssel „második honfoglalásnak” szokták nevezni, melynek során a vizektől felszabadított területeket a lakosság birtokba vette. A valóságban azonban nem egyszeri akcióról, hanem több ütemben végrehajtott egyre differenciáltabb tevékenységről volt szó, melyet a mezőgazdaság igényei erősen motiváltak, hatása pedig — jó és rossz következményeivel együtt — a földművelésben, állattartásban, és ezen túlmenően - mint a későbbiekben még látni fogjuk - az iparban, a kommunális ellátásban, energiatermelésben, közlekedésben stb. is érezhető volt. E munkák végrehajtását a korszerű mezőgazdaság egyik feltételének tekinthetjük, lehetőségnek a termőterület növelésére, a földhasználati struktúra átalakítására, a növénytermelés és állattartás feltételeinek megváltoztatására. E lehetőségek kihasználása azonban egy sor tényezőtől függött. A vízimunkálatok gyors és viszonylag korai befejezése nyomán néhány megyében a század közepén kibontatkozó gabonakonjunktúrát megfelelően ki tudták használni, másutt viszont csak akkor törték fel a réteket és legelőket, amikor már a gabona eladása gondot okozott. Az extenzív fejlődés megkésett lehetősége nem hatott serkentően új utak keresésére a termelés korszerűsítése felé, e mulasztás összes gazdasági és társadalmi következményeivel együtt. A virágzó Bács- Bodrog és Torontál megyei növénytermelés és állattenyésztés mellett ott volt Békés vagy Szabolcs megye elmaradott mezőgazdasága, ahol a vízszabályozások után nyert óriási területeken sem tudtak megfelelő megélhetést biztosítani a Viharsarok agrárproletáijainak, vagy a Szabolcsból kivándorlók ezrei252