Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
rint annyi költséget jelentett az alagcsövezés, amennyiért a földet meg lehetett venni.9'/ Az első évtizedekben a kultúrmérnöki munkák közül a lecsapolások voltak a legfontosabbak, amelyek az első világháborúig csaknem másfél millió kh területet érintettek. 1879-1888 között 230 ezer, 1889—1898 között 501 ezer, 1899—1908 között 376 ezer, 1909—1918 között 317 ezer kh volt a növekedés. A lecsapolt területek eloszlása — a kultúrmérnöki hivatalok illetékességén belül - a következő képet mutatja: 32. táblázat hivatal székhelye kh hivatal székhelye kh Szombathely 28 010 Kassa 26 700 Komárom 64 790 Miskolc 152 280 Székesfehérvár 56 430 Sátoraljaújhely 128 350 Pécs 74 490 Kolozsvár 24 040 Budapest 352 794 Máramaros 5 480 Debrecen 272 014 Nagyenyed 11 060 Nagyvárad 11 950 Nagyszeben 7 150 Arad 18 100 Brassó 108 390 Pozsony 23 850 Temesvár 49 220 Besztercebánya 9 140 ÖSSZESEN 1 424 238 92/ Az összeállításból látható, hogy a legtöbb lecsapolás az ország középső területein, a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal illetékességi körében fordult elő, a legkevesebb pedig a földművelésre alkalmatlan, hegyvidéki megyékben. A Budapesti és Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal munkája azonban azzal is növekedett, hogy a folyammérnöki hivataloktól, illetőleg a vízszabályozó társulatoktól átvettek bizonyos belvízvédelmi feladatokat (pl. a Duna-Tisza közén, Koros-völgy ben). A számok önmagukban eltörpülnek a folyószabályozások nyomán elért eredmények mellett, azonban figyelembe kell venni, hogy a kultúrmérnöki intézmény megalakulása előtt ezek a munkák még kezdeti stádiumban voltak. Az egyes birtokosok és községek 1879-ig összesen 139 000 kh lecsapolást hajtottak végre, ami négy évtized alatt tízszeresére emelkedett. A munkák végre214
