Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)

született. 1893-ban a 8532. FM számú rendelettel árvízvédelmi bizottságot hoztak létre az adminisztratív és műszaki osztályok vezetőiből.48/ Az 1895- ös árvíz tapasztalatain okulva a földművelésügyi Minisztérium meghatározta a töltések méreteit a fontosabb folyószakaszokon. Utasítást adott a gátak anyagáról, a keresztgátak építéséről, a füvesítésről is. 1892-ben jelent meg PÉCH JÓZSEF „Gátvédelem” című munkája,42/ amely összefoglalta az addigi védekezési módokat és eredményeket. A minisztérium 1899. évi rendelkezései utasitást adtak a törvényhatóságoknak, írják össze az árvíz alkalmával igénybe vehető közerőt, és azt közöljék az illetékesekkel. A védelmi készültséget minden társulatnak nyilván kellett tartani, és a védelmi kapacitásról a vízépítési felügyelő és a folyammémöki hivatal értesitést kapott. Az Országos Vízépítési Igazgatóság kistanácsa is e készültséget ellenőrizte.

Az igazgatóság segédhivatalt állított fel, ahol a pénztárt, az irattárat, térképtárat és a könyvtárat kezelték. Az igazgatóság könyvtára a vízügyi könyv- gyűjtemény megalapozása volt. Magában foglalta a korabeli magyarországi és külföldi vízépítési irodalmat, a millennium alkalmából készült társulati összesítéseket, a vízrajzi osztály kiadványait, és minden olyan Magyarországon megjelent munkát, amely a feladatok végrehajtásához fontos volt. Az igazgatóság gyűjteményeinek másik része a terv- és térképtár volt, ahol elhelyezték a területi ellenőrző munkához szükséges térképeket, a megszűnt ki- rendeltségek, építésvezetőségek dokumentumait, és a 19.század elején keletkezett „mappációs” terv- és térképanyagot, a hajdani Navigations-archív gyűjteményét.43/

A dunai és tiszai osztályok feladatköre az igazgatóságon belül kibővült. Az 1895:48. te. ugyanis 20 millió Ft-ot biztosított különféle vízi beruházásokra, amelyet nemcsak a Dunán és a Tiszán, hanem a fontosabb mellékfolyókon {Bodrog, Körös, Szamos, Maros, Temes, Béga, Morva, Vág, Dráva, Mura, Száva) kellett felhasználni.44/ A törvény célja — mint később még látni fogjuk — a víziúthálózat fejlesztése volt, azonban egyes nem hajózható folyók szabályozásának befejezéséhez is segítséget adott. E munkákat nem a társulatok végezték, így azok vezetésében a folyammérnöki hivatalok és az Országos Vízépítési Igazgatóság dunai és tiszai osztályai nemcsak ellenőrzési, hanem irányítási feladatokat is kaptak. A kultúrménöki osztály eddigi teendői mellett foglalkozott a belvízrendezési ügyekkel is a dunai és tiszai társulatok területéről. Az igazgatóságon két alosztály is működött. Egyik az Országos Halászati Felügyelőség, másik pedig a közegészségügyi mérnöki alosztály volt, amely vízellátási, csatornázási feladatokat látott el.45/

Az Országos Vízépítési Igazagatóság megalakulásakor bizonyos változásokkal és a létszám bővítésével átvette az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal személyzetét. A létszám leginkább a vízrajzi osztályon emelke203