Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)
kintve egy km2 területre 21 db szarvasmarha jutott. A juhok száma — aszű- kebb Magyarországon 9 252 123 db-ot tett ki (41 db/km2). A legtöbb réttel és legelővel rendelkező megyékben az állatok létszáma és sűrűsége 1881-ben a következő volt: 29. táblázat megye neve szarvasmarha db db/km2 juh db db/km2 Bihar 148 760 13 329 366 30 Csongrád 61 778 18 172 970 51 Moson 35 163 18 25 691 13 Jász-Nagykun-Szolnok 81 703 15 273 778 50 A néhány adatból látható, hogy az állattartás az 1870-es években azokban a megyékben is visszaesett, ahol a legeltetéshez és az istáüózó állattartáshoz a feltételek — a megfelelő rétek és legelők — biztosítva voltak. Adott volt a lehetőség, hogy e területeket is szántófölddé alakítsák, így nem látszott gazdaságosnak az állomány fejlesztése. Igen érdekes helyzetet találunk a szűk rétés legelőterülettel rendelkező megyék esetében: 30. táblázat megye neve szarvasmarha juh db db/km2 db db/km Békés 55 845 15 161 461 45 Szabolcs 60 835 12 155 648 32 Torontál 127 461 13 340 456 36 Bács-Bodrog 1 135 483 12 458 367 41 A két típus összehasonlításából az is látható, hogy fejlettebb állattartás esetén a szarvasmarha, kevésbé fejlettnél inkább a juhászat került előtérbe. Ez arra is utal, hogy e megyékben a legelők már ekkor a rossz minőségű területeken voltak, ahol csak az igénytelenebb juhok találtak megfelelő táplálékot.70/ Bár a juhászat jelentősége országosan csökkent, e széles szántókkal rendelkező megyékben — Szabolcs kivételével — kisebb visszaeséssel találko188
