Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)

is alkalmas volt. 1870-ben TÚRR ISTVÁN részvénytársaságot szervezett a Ferenc-csatorna újjáépítésére. Az 1871—1875 között létesített, Kissztapártól Újvidékig vezető Ferenc József-csatorna hajózási és öntözési célokat szolgált. Az 1870-es évek végétől — kísérleti jelleggel — a csatorna vizét felhasználva rizstelepeket alakítottak ki. Az 1877—1878-ban épült péklapusztai rizstelepen 195 kh-t öntöztek, amelynek terveit — mint említettük — az akkor bégai igazgató mérnök, PÉCH JÓZSEF készítette. A Ferenc-csatorna társulat, illetve a kincstár kezelésében volt a verbászi 118 kh-s öntözés is, amely rizstelepet és rétet látott el vízzel. Az 1870-es évekből meg kell említeni a lévai uradalom 261 kh rétöntözését, valamint a Gömör megyei Bezétén 1876-ban épült 60 kh rétöntözést is. 1820—1883 között 27 megye 74 községében, 83 telepen összesen 18 745 kh öntözés létesült. Ebből 5808 kh 1867 előtti, ún. vadöntözés volt, 12 937 kh-t pedig rét-és legelőöntözésként hoztak létre, amit 500 kh rizstelep egészített ki.65/

Az 1867—1889 közötti időszakban fokozatosan beértek a vízszabályozások eredményei. A mentesített területek mind szárazabbá váltak, a rét- és legelőgazdálkodás helyett alkalmasak voltak a szántóföldi művelésre is. A gabonakonjunktúra az 1870-es években itt még mindig éreztette hatását, így a szántóföldek területe az országos átlagnál jobban megnövekedett. Megfigyelhető ez a Közép-Tisza menti községeknél, amelyek az 1860-as években még jelentős rét- és legelőgazdálkodást folytattak, majd a következő évtizedekben áttértek a szántóföldi termelésre. E váltásra főként azokban a községekben volt lehetőség, ahol a töltések a Tisza partjára épültek, és mögöttük széles mentett ártér maradt.

Jellegzetes ártéri település volt a 77sza-szabályozás előtt Tiszaszőlős, Ti- szaro ff, Abád és Szalók, Tiszafüred és Tiszaigar. A század közepén valameny- nyire a kiterjedt rét- és legelőgazdálkodás, állattartás volt jellemző, amely a homokos talajon megfelelő jövedelmet biztosított. Az ármentesítés nyomán felszabadult széles területeket az 1860-as évek elején még mindig rétként és legelőként hasznosították. Mivel a 77.szű-szabályozása és a védművek megépítése miatt a falvak határának területe is többször megváltozott, amit a különböző időpontokban készült kataszteri összeírások is rögzítettek, ezért az összehasonlítás problematikus. Az arányokat tekintve azonban így is tanúi lehetünk a gazdálkodás nagyméretű átalakulásának.

Tiszaszőlős határában 1865-ben 2351 kh szántó volt, amely a mezőgazdaságilag hasznosított terület 48,02%-át tette ki. 1883-ig a szántó több mint kétszeresére növekedett (5124), ami a megnagyobbodott határ 64,98%- át jelentette. A rétek és legelők aránya 1865-ben 41,23%, 1883-ban 30,83%

182