Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)
lenőrizni tudta, az egyes munkákat azonban — kisebb folyók esetében - a központból kezdeményezni nem lehetett. Mivel e szabályozások költségét az érdekeltek fizették, ők határozták meg, mikor milyen terhet tudnak elvállalni. Ha a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium a szabályozási munkát fontosnak tartotta, javasolhatta kölcsön felvételét, azonban ezt a közgyűlésnek kellett jóváhagyni. A közgyűlésen viszont a birtokosok — éppen a vonatkozó törvényre hivatkozva — a kölcsön felvételét azzal tagadhatták meg, hogy a mentesített terület várható hasznából a visszafizetést nem tudják vállalni. Mivel ilyen helyzetekben a kiküldött biztos és maga a minisztérium is tehetetlen volt, csak törvényhozás útján lehetett intézkedni. Ez történt a Rába-szabályozásnál is. A AaAű-szabályozás ügye a polgári forradalom után lassan haladt előre. 1861-ben új tervek készültek, de a munkát nem sikerült megindítani. 1873- ban megalakult a Raha-szabályozó Társulat, amely UJHÁZY JÁNOSt kérte fel az új igényeknek megfelelő tervek összeállítására.5 8/ ŰJHÁZY a folyón Győr és Szentgotthárd között 81 átvágást tervezett, és a szabályozott meder mellett — az addig tapasztalt legnagyobb árvízszint felett 0,63 m-es biztonsággal — töltések építését javasolta. A malmok számára öt külön csatornát tervezett (összesen 88,7 km hosszúságban), amelyek szükség esetén öntözővizet is szolgáltattak volna. A külön társulat által már szabályozott Marcal torkolatát árapasztóval kívánta megoldani, hogy a Marcal víztömege — árvíz alkalmával a Rábái ne terhelje. A munka költségeit 2 millió Ft-nak számította, amelynek fejében 84 Rába menti községben 50 761 kh-t mentesítettek volna.59/ A javaslatot az érdekeltek túl drágának tartották. 1875-ben MEISZNER ERNŐt kérték fel a terv átdolgozására, aki a módosítással 1878-ra készült el. Közben a társulat megkezdte működését. A folyó Győr - Sárvár közti szakaszán kisajátította a malmokat, a tulajdonosokat pedig kártalanította. Ez teljesen felemésztette a társulat tőkéjét, és a további szabályozást csak kölcsönnel lehetett volna folytatni. 1881-től a megyék, kormánybiztosok és a Pozsonyi Folyammémöki Hivatal tervei sorra megbuktak, mert az érdekeltek nem voltak hajlandók a kölcsönt felvenni. Ugyanakkor a malomgátak lebontása miatt a folyó esése megnőtt, az árvizek gyorsabban futottak le, és a folyó alsó szakaszain több kárt okoztak, mint azelőtt. Ezalatt a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium átvizsgálta és véglegesítette az UJHÁZI-MEISZNER féle tervezetet. Javasolták a Rába Sárvár- Győr közti szakaszának rendezését, 80 átvágás kiemelésével. Előírták a Marcal torkolat szabályozását, a Pomogy—Rábca kap i közötti szakaszon a Hanság-csatorna megépítését, a Rábca alsó, Bősárkányig terjedő szakaszának kimélyítését. A Rábánál a hullámtereket 200—400 m között, az átvágások szélességét 6—10 m között határozták meg. A töltések magassága a mértékadó árvíz 180
