Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)
A tárgyalt időszakban építkezés folyt a Béga folyón is. 1859-ben az árvíz 115 000 ha-t borított el, amikor HAKY DÁNU L tervet készített a további elöntések megakadályozásáról. Javasolta a folyó mellett vésztározók létesítését, amelyek a víz egy részét visszatartották volna. A tervét — KÉPESSY JÓZSEF irányításával — 1872-től a Temes—Bega-vöigyi Társulat valósította meg.48/ A tiszai munkákat a korábbi maximumokat meghaladó 1879-es árvíz szakította félbe. A folyó mentén hat helyen szakadt át a gát, az épülő bodrogi töltéseken 17, a Körösökön pedig 84 helyen keletkezett kár. Az elborított terület 45 000 ha-t tett ki.49/ Legnagyobb gondot a szegedi árvíz jelentett, melynek előidézésében a 7'Lza-szabályozás valamennyi hibája szerepet kapott. A szabályozás miatt megnövekedtek az árvízszintek, amire a töltések építésekor nem készültek fel. A védművek vonalazása Szeged környékén is problematikusán alakult. A város határa az 1856-ban szervezett Percsora- Szegedi Ármentesítő Társulathoz tartozott, melynek tagja volt a Pallavicini uradalom is. A tiszai töltéseket Szeged felett közvetlenül a part közelébe helyezték, hogy minél nagyobb terület szabaduljon fel az uradalom számára. Szeged körül körtöltés nem épült, a kezdetleges védműveket és a nyúlgátakkal megerősített vasúti töltést könnyen átléphette a víz. A katasztrófához az is hozzájárult, hogy — mint említettük — a szabályozás a felső szakasztól haladt az alsó szakasz felé, és az alsó szakasz még ki nem fejlődött átmetszései nem tudták a vizet átengedni. Nehezítette a helyzetet a Maros szabályozása is. Bár a Tisza és mellékfolyói árhulláma e szakaszon sem esett egybe, az új Maros mederben az árvíz könnyen utolérhette a Tisza egyébként is torlódó árhullámát. A Maros torkolat a szabályozás után is Szegeden maradt, ami a város kereskedelmi forgalma szempontjából — a kockázat mellett is — fontos volt. Az újjáépítéshez a kormány hathatós segítséget adott, és LECHNER LAJOS tervei alapján viszonylag rövid idő alatt szép, modem város épült a régi Szeged helyett.5 °/ A 77sza-szabályozás továbbfejlesztését az árvíz után a kormány fontos feladatának tekintette. Egyrészt — mint említettük — igyekezett biztosítani a társulatok felett a műszaki felügyeletet, gondot fordítva az árvízvédelem hatékony megszervezésére, másrészt a kiásott medrek mielőbbi kifejlődését próbálta előmozdítani. 1881-től Csongrádiói lefelé kotrással mélyítették ki az átvágásokat, „0” vízszint alatt négy m mélységet, „0” vízszintben 40 m szélességet irányozva elő. 1884-ben a munka irányítására létrehozták a Tiszai Királyi Állami Kotrások Vezetőségét, amelynek az egyre erősebb állami kotróhajóparkot bocsátották rendelkezésére.5 V A Duna és mellékfolyói szabályozását az 1870-es, 1880-as években a törvényhozás segítette elő, amely nemcsak elrendelte az egyes munkákat, hanem 178