Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
Dyen körülmények között még hosszú út vezetett odáig, hogy a magyar kormányszékek az irányítást a vízépítés területén teljes egészében megkapják. Az udvar is rendkívül óvatos volt. A folyószabályozást és a megfelelő hajóút biztosítását — elsősorban a külön igazgatás alatt álló déli területeken — nem magyar, hanem birodalmi ügynek tekintette, és azt egyelőre nem merte sem a helytartótanácsra, sem a nagyobb műszaki tradíciókkal rendelkező kamarára bízni.1 V 1770-ben Mária Terézia Raab udvari tanácsost bízta meg, vizsgálja ki, milyen akadályai vannak a hajózásnak és általában a közlekedésnek Magyarországon, amelyek az osztrák piacokon aránytalanul felverik a gabona árát.18/ Raab segédjeivel királyi biztosként járta be a magyar folyókat. A királynő 1771. március 13-án Eszterházy Ferenc magyar kancellárhoz intézett legfelsőbb kéziratában azzal indokolta az eljárást, hogy a kincstárnak a víziközlekedés elősegítése eddig is sok pénzébe került, de az elvégzett munka nem volt elég eredményes. Ennek legfőbb oka - állapította meg a királynő —, hogy nincs megfelelő szerv Magyarországon, amely a munkát irányítaná.19/ Már ekkor kilátásba helyzete az önálló vízügyi szerv létrehozását, amelynek fő feladata a víziutak rendbentartása lett volna. Vezetőnek HUBERT ZSIGMONDot, felettes szervnek pedig a Raab vezette udvari bizottságot jelölte. A kereskedelem igényeinek megfelelően először a Száva és Kulpa rendezését kellett megoldani. A partok bozótjai, a meder feltöltődése akadályozták elsősorban a hajózást. A legfontosabb tisztítási munkát Zágráb megye törvényhatósága és a katonai igazgatás a helyi lakossággal végeztette el, ami nagy terhet jelentett az itteni jobbágyok számára.20/ Problémát okozott a vontatóerő biztosítása is. A hajóvontató „mesterek", akik a munkát irányították, nem ismerték a folyók vízjárását. Monopolhelyzetüket zárt céhek létrehozásával igyekeztek biztosítani, munkásaik száma pedig sosem volt elég az igények kielégítéséhez. A hatóságok a helyi jobbágyokat robotban próbálták kötelezni a hajóvontatásra, aminek viszont a földesurak látták kárát.2 V 1771. szeptember 17-én Raab Zágrábban biztosi gyűlést tartott, amelyen a Száva és Kulpa szabályozását, valamint a hajóvontatás ügyét tárgyalták. A gyűlésen részt vett HEPPE SZANISZLÓ mérnök és hajóépítő is, akit már előzőleg Károlyvárosba helyeztek. A gyűlésen úgy határoztak, hogy a robotot a továbbiakban is felhasználják a hajó vontatáshoz, de összeírják az igényeket, és a terhet igazságosan osztják el.22/ Lehetőséget kívántak teremteni arra, hogy a vontatást bérmunkában is elvégezhessék. A hajóút mentén állomásokat létesítenek, ahol a hajósok és a vontatók a szükséges élelmet és más felszerelést beszerezhetik. A partok és a meder rendbentartása a törvényhatóságok feladata lesz. Gondoskodnak a kanyarulatok átvágásáról, a folyóba ve14
