Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
A Sárvíznél az 1850-es évek elején kezdődtek meg újra a munkálatok. A vízszabályozási biztos AUGUSZ, a pesti kerületi kormányzó lett, aki mellett HALÁSZ GÁSPÁR, társulati mérnök, BESZÉDES JÓZSEF tanítványa látta el a műszaki teendőket.89/ A Sárvíz további szabályozását a Balaton környékének rendezési munkái sürgették. Főleg a Somogy megyei birtokosok panaszkodtak a tó gyakori áradása és a környék elmocsarasodása miatt. 1842- ben megalakult a Somogy megyei Balaton-szabályozó, majd 1847-ben a Sió- berki Társulat. Mindkettő célja a Balaton vízszintjének szabályozása volt, amit a Sió felső (Siófok- Ozora közötti) szakaszának kimélyítésével kívántak megoldani. Ádáz küzdelmet folytattak a malomtulajdonosokkal, főként Mezőko- márom, Kiliti, Ozora térségében. A kiüti malmot 1847-ben, a mezőkomárom- it 1853-ban, az ozorait pedig csak 1863-ban sikerült lebontani.90/ 1852-ben a Sió-Sárvíz vízrendszer szabályozásában illetékes Nádor-csatorna, Aázpos-szabályozási és az időközben összeolvadt balatoni társulatok újjászerveződtek. MITIS elképzelése az volt, hogy az érdekelteket egyetlen szervezetbe tömöríti. A Nádor-csatorna és a megerősödött Balaton-szabályozó Társulat között azonban olyan nagy volt az ellentét, hogy azt nem sikerült áthidalni.91/ A Balaton vízszint szabályozásával ugyanis a Szóban levezetett víz- mennyiség megnőtt, és ezt a Nádor-csatorna Társulat által övcsatornaként kiásott Szó-meder nem tudta elszállítani. A Balaton-szabályozó Társulat elképzelése az volt, hogy a Szót már Pál fánál a Sárvízbe vezetik, és így a Sárvíz nagyobb hajókkal is járható lesz. A sárvízi hajózás fejlesztése szerepelt ugyan a Nádor-csatorna Társulat elképzelései között, ehhez azonban a parton költséges védműveket kellett volna építeni.92/ A politikai hatóságok úgy döntöttek, hogy a társulatok működjenek külön, de a szabályozást azonos elvek szerint kell végrehajtani. Az építkezés tervét 1852-ben HALÁSZ GÁSPÁR készítette el. Alapja az volt, hogy a Sárvizet Szekszárdnál a Dunába vezetik, és az új csatorna el fogja bírni a Sió és Kapos vizeit is. A Sió marad a korábbi övcsatornában, de azt fokozatosan bővíteni fogják. A munkához állami segítséget is kaptak, felügyelőnek pedig TENCZER KÁROLYt küldte ki ismét az Országos Építési Igazgatóság.93/ HALÁSZ GÁSPÁR tevékenységét — mint korábban BESZÉDES JÓZSEFét — az állami mérnökök bizalmatlansággal szemlélték. Az építkezés kapitalista vállalkozók irányításával folyt, akik Tolna megyében is könnyen kaptak munkaerőt. A megépített új meder 10 km hosszú volt, a bogyiszlói átvágás holtágába az ún. Taplósi-Dunába torkollott. A Sárvíz 40 km-rel lett rövidebb és elkerülte a Sárközt.94/ A Sió-meder megfelelő állapotát rendszeres kotrással biztosították, majd a munkát töltések építésével zárták le. Az új Sárvíz mellett ezúttal sem emeltek ugyan védműveket, a dunai körtöltés építése — a Szekszárd-Taplós-Báta vo134
