Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

tása túl nagy költséget igényelt, ezért az érdekeltek nem fogadták el. Az épí­tészigazgatósági osztály másik terv kidolgozására adott utasítást. Ezt két vál­tozatban készítették el, amely változatok abban különböztek egymástól, hogy a főmederből kiszoruló vizet más-más módon kívánták elvezetni. A ter­vezők azonban a folyó vízhozamát a valóságos többszörösére számították, így maga a terv is túlméretezett lett.7 7/ A polgári forradalom és a kiegyezés közti időszakban hajtották végre a Marcal folyó első jelentős szabályozását. Az itteni érdekeltek már 1851. júliu­sában Győr megyétől kérték a Marcal és a Rába mielőbbi rendezését az ár­vizek elkerülése, földjeik védelme érdekében. A szabályozás megindítása cél­jából 1852-ben összehívott gyűlésen maga MITIS vett részt, azonban konkrét elképzelések hiányában itt nem értek el eredményt,78/ 1857-ben a soproni helytartósági osztály pályázatot hirdetett a szabályozási terv elkészítésére. A befutott javaslatok közül MÁRTON JÓZSEF tervét fogadták el, amelynek végrehajtására 1859-ben megalakult a MzrazZ-szabályozó Társulat. A munkát azonban nem lehetett megkezdeni, mert a Győr megyei érdekeltek nem csat­lakoztak. 1863-ban WALLANDT HENRIK építési felügyelő kezdeményezésé­re a Vas, Zala, Veszprém megyei érdekeltek ismét társulatot hoztak létre, amelynek célja a folyó e szakaszainak rendezésével 11 794 kh ártér felszaba­dítása volt. A szabályozás, amely az érdekeltek költségén kezdődött meg, sok­felé váltott ki ellenkezést. Főként a Győr megyeiek tiltakoztak, mivel a Marcal felső részeinek rendezése az árvízveszélyt növelte az alsó szakaszon, másrészt arra sem volt lehetőség többé, hogy az eddigi szokásoknak megfele­lően árvíz alkalmával a Rába nagyvizének egy részét a párhuzamos Marcal-\ö 1- gyön keresztül vezessék le. A helytartótanács közbelépése nyomán 1864-től a Marcal Győr megyei szakaszának szabályozására is lehetőség nyílt, sőt 1868- ban a munkát állami segítséggel sikerült befejezni. A rendelkezésre bocsátott összegből egyszerre 600—800 munkás is dolgozhatott az építkezésen, ami a végrehajtást meggyorsította.79/ A szabályozás eredményei a következők vol­tak: 19. táblázat — Csatornázott folyószakasz: — Marcal — Torna — Bittva 52,18 km 5,53 km 5,27 km 5,88 km — Töltés — Mentesített terület: 14 307 kh 80/ 132

Next

/
Thumbnails
Contents