Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

1861 őszén MENAPÁCE még megtartotta hivatalát, MICHALIK JÁNOS, és a Bécsboi hazatért TENCZER KÁROLY építészeti felügyelőként kerültek mellé. MENAPÁCE további alkalmazása azonban gondot okozott, mert ő sem volt jártas a magyar nyelvben. Rövidesen a Horvátországból hazatért LIEDEMANN EMIL vette át az irányítást a főigazgatóságon, melynek személyzete 1862-ben 54 fő volt. Az építési igazgató mellett három felügyelőt (FEST VILMOS, MICHALIK JÁNOS, TENCZER KÁROLY), öt főmérnököt (WALLANDT HENRIK, RAUSCHMANN GUSZTÁV, PERLBERG GUSZTÁV, REITTER FERENC, MASSÁNYI JÁNOS), valamint mérnököket, se- gédmémököket, építészeti növendékeket és adminisztratív személyzetet foglalkoztattak.

Az újjászervezett építészeti főigazgatóságon a vízügyi személyzet — a korábbihoz képest — háttérbe szorult. Bár a vezetők pályájuk kezdetén dolgoztak a vízépítésben, később a középítészethez, útépítéshez és igen nagy számban a vasútépítéshez kerültek. Ilyen pályát futott be a vezető LIEDEMANN EMIL, a korábban említett MASSÁNYI JÁNOS, WALLANDT HENRIK, RAUSCHMANN GUSZTÁV, de említhetjük a mérnökök közül aDuna-map- pációnál dolgozó ZALAY LAJOSt, WOLFRAM JÓZSEFet, vagy a tiszai map- pációs mérnököt, PERLBERG GUSZTÁVot is. Az infrastruktúra nagymértékű fejlődése, a középítészet fellendülése nem tette lehetővé műszaki területen a differenciálódást.71/ Az utánpótlásról az egyetem többszörös átszervezésével próbáltak gondoskodni. 1860-ban az intézmény élére STOCZEK JÓZSEF került, aki a képzést differenciálni próbálta. A tantárgyakat szakmák szerint mérnöki, gépészmérnöki, vegyészeti, valamint mezőgazdasági és kereskedelmi csoportokra osztotta, és ennek megfelelően tanrendeket állított össze, megvetve a későbbi karok alapjait. A főigazgatóság számára azonban naprakész szakembereket az egyetemen még nem lehetett képezni.

1861-ben a vidéki építési hivatalokban is sok változás következett be. Egyes, nem megyeszékhelyen működő hivatalokat megszüntettek, a Béga- és Ferenc-csatorna mellett azonban a szervezetet megerősítették.72/ A hajó- utak felügyelete, a vízrajzi szolgálat ellátása céljából az állami ellenőrzés alá tartozó, hajózható folyók mentén, a továbbiakban is mérnöki diplomával vagy a polytechnikumban szerzett végzettséggel rendelkező műszaki személyzetet alkalmaztak, akiket közvetlenül a főigazgatóságnak alárendelt folyam- segédmémököknek neveztek. Munkájuk során együttműködtek a folyamrendőrséggel, beosztottjaik a folyamfelvigyázók voltak.73/ A folyamsegédmémö- kök az 1860-as években már előremutató, korszerű szervezetet képeztek. Ez volt az első lépés a közigazgatási szervezettől területileg és ellenőrzés szempontjából is független vízügyi apparátus létrehozására, amit vízimunkálatok irányításánál másutt még nem lehetett megvalósítani.

130