Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
Havas Józsefet, Pest-Buda császári biztosát bízta meg.17/ 1849. októberében MITIS FERDINÁNDot küldték Magyarországra, hogy a katonai-polgári igazgatóságoknak megfelelően szervezze meg az építési hivatalokat.18/ 1849 nemcsak határ volt a feudális és polgári kori műszaki igazgatás között, hanem választóvonal volt személyi vonatkozásban is, mivel az új és a régi gárda között kevés volt a kontinuitás. 1849-től általában a fiatalabb gárda került vezető beosztásba, az Institutumban szerzett alapos, de konzervatív képesítéssel és meglehetősen kevés gyakorlattal. Mivel a forradalom előtt az utolsó nagy vízügyi munka a 71sza-térképezés, illetőleg a '/’/sza-szabályozás megindulása volt, főként az itt nevelődött műszaki gárda kapott szerepet az irányításban. A vízügyek forradalom alatti vezetője, KECZKÉS KÁROLY őécsbe távozott, és a Kereskedelem-, Ipar- és Középítészeti Minisztériumban országos vízépítési felügyelő lett. Ilyen minőségben többször bekapcsolódott a magyar- országi vízimunkák irányításába, de a feladatok zöme a hazaiakra várt.19/ KECZKÉS magyarországi pályafutásának egyenes folytatása volt a bécsi karrier. Nagy gyakorlattal és műveltséggel rendelkező szakemberekre természetesen a minisztériumban is szükség volt, azonban KECZKÉS pályája ezzel a lépéssel sajátos irányt vett. Kiderült, hogy nemcsak a megyék, a földesurak, az ellenzékiek és konzervatívok érdekeit tudja szolgálni, hanem a bécsi udvart is. Vezető pozícióját 1856-ban bekövetkezett haláláig tartotta meg. VARGHA JÁNOS, aki 1848-ban első hajózási mérnök volt, a forradalom alatt tanúsított magatartása miatt nem kerülhetett állami szolgálatba. A vízépítés területén dolgozott, de távolról sem kapta meg azokat a lehetőségeket, mint hivatalban maradt társai.20/ A magyarországi műszaki szervezet felett a főfelügyeletet a bécsi kereskedelmi minisztérium gyakorolta, amelynek II., építészeti osztálya aminisztra- tív, műszaki és pénzügyi tevékenységet fejtett ki. Az egyes tartományok építési ügyeit — emellett — a General Baudirection ellenőrizte. Magyarországon a szervezet három részből épült fel: az Országos Építési Igazgatóságból, a területi építési hivatalokból, valamint a 7zsza-szabályozás irányító szerveiből. A vízügyi személyzet főként a tiszai munkák irányításában vett részt, míg a területi hivatalokban az építészeti szakemberek voltak többségben. 1851. augusztus 18-án FISCHER KÁROLYt nevezték ki az Országos Építési Igazgatóság élére. A jelöltek között volt LIEDEMANN EMIL, a pozsonyi vezető mérnök, BODOKY KÁROLY, Békés ?negye mérnöke, a Körös-szabályozás eddigi vezetője, valamint a Tiszánál térképező KÉPESSY JÓZSEF is.21/ A választás azonban a Magyarországon kevéssé ismert FISCHER KÁ- ROLYra esett, aki korábban a General Baudirection vezetője volt.22/ 1852. november 7-én FISCHER KÁROLYt Temesvárra helyezték, és rövid időre helyét TENCZER KÁROLY, a volt hajózási mérnök foglalta el. 121
