Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)

tervek főként a viszonylag sűrűn lakott királyi Magyarország területére vonatkoztak, és azok végrehajtását még nem a növekvő lakosság, hanem egy-egy földesúr sürgette elsősorban.

Az 1767-es úrbérrendezés Mária Terézia egyik legjelentősebb intézkedése volt. A királynő rendelkezésével a földesúri kizsákmányolást igyekezett enyhíteni, azonban a falvakban lezárt helyzetet teremtett. A művelt terület — elsősorban az erdőirtással és mocsarak lecsapolásával — ugyan tovább növekedett, de a telepítések lezárulása után e munkák műszaki segítése már nem volt központi feladat.8/ A műszaki tevékenység ennek ellenére további fejlődést mutat. Először a kamara saját birtokain, majd a magánföldesúri területeken is — a felesleges viták és perek elkerülése érdekében — az úrbérrendezés eredményeit térképeken rögzítették, ami a különféle képesítéssel rendelkező földmérőket újabb feladat elé állította. Munkájukat a parasztság részéről teljes bizalmatlanság övezte, mivel a felmérésben területeik későbbi, lehetséges csökkentését látták. Az 1770-es 1780-as években készültek az első áttekintő térképek a városok és más, nem úrbéres területek határáról is, azonban a merkantilista gazdaságpolitika következeiében az állami műszaki munkák és így a vízszabályozások jellege is alapvetően megváltozott.

A királynő megismétlődő háborúskodásai, az osztrák ipar fejlődése, az ottani munkamegosztás miatt egyre fontosabb volt, hogy Magyarországról mind több gabonát és élelmiszert szállítsanak Bécsbe és Csehországba. A volt Hódoltságban fokozatosan megindult az intenzívebb mezőgazdasági termelés, a földművelés az állattenyésztés fölé emelkedett. A merkantilista gazdaság- politika egyik fontos elve a kereskedelem fejlesztése volt, és e koncepcióban a szállítást segítő víziutak jelentős szerepet kaptak.

Az ausztriai és csehországi kereskedelemben főként a gabonaexport volt fontos, amelynek termeléséhez — a viszonylagos földbőség miatt — adottak voltak a természeti feltételek. Intenzív gabonatermelés azonban csak ott tudott kibontakozni, ahol a víziutak a vontatási költségek ellenére is az olcsóbb szállítást tették lehetővé. Az ország folyói közül a Duna, Száva, Temes, Kulpa játszott fő szerepet a gabona szállításában. Bár kereskedelmi szempontból a Duna fontosabb volt, a 18.század közepén — gazdasági és politikai megfontolásból — a központi kormányzat elsősorban a Délvidéken folyó vízimunkálatokat segítette, mindenekelőtt a Temes, Béga, Száva, Kulpa szabályozását.

1699-ben a török kiűzésének első szakasza befejeződött, és a háborút lezáró karlócai béke a Maros, Tisza, Száva vonalán húzta meg az országhatárt. További török előrenyomulástól félve Horvátország, Szlavónia, valamint Bács- Bodrog, Csanád, Arad megye déli területein határővidéket szerveztek, amelynek lakossága katonai igazgatás alatt állt. Az 1716—1718 évi háború idején

11