Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
Tolna megye Torontál megye szántó 231 297 40,53% 608 838 55,28% rét 76 646 13,43 101 886 9,25 legelő 89 008 15,59 232 218 21,09 kert 7 842 1,37 9 844 0,89 szőlő 23 420 4.11 21 466 1,95 erdő 134 092 23,51 90 422 8.21 nádas 8 356 1,46 36 500 3,33 570 661 100,00% 1 101 174 100,00% Zemplén megye szántó 305 099 33,66% rét 102411 11,30 legelő 103 788 11,45 kert 7 336 0,81 szőlő 27 683 3,05 erdő 357 730 39,47 nádas 2 400 0,26 906 447 100,00% 10/ Mint a földhasználati adatokból látszik, az 1847—1855 közötti rövid időszakban néhány megye gazdálkodásában jelentős változások következtek be. Bdcs megyében a szántók területe csaknem 1/5 résszel nőtt, míg a réteké és legelőké ennyivel csökkent. Az állattenyésztés a legelők feltörése miatt visz- szaesett, és a szántóföldi termelés került előtérbe a Duna és Tisza árvizeitől veszélyeztetett területeken is. Kisebb mértékben ugyanez figyelhető meg Torontál megyében, ahol azonban csak 7,55% volt a szántók növekedése, és kb. ennyivel csökkentek a rétek, legelők. Csongrádban a szántóföldi gazdálkodást nem a rétek, legelők, hanem elsősorban az erdők rovására terjesztették ki. A megye erdőterülete a nyolc év alatt 2/5 résszel csökkent. Az erdők kürtásával növekedett a Szabolcs megyei szántók területe is, ahol az erdők mennyisége felére esett vissza. Emelkedett a szántók aránya Bihar, Moson, kisebb mértékben Heves, Tolna, Szatmár megyékben is, ami a földművelés jelentőségére utal. Az ártéri megyékben azonban az országos átlaghoz képest még mindig fontos szerepet játszott az állattartás. Békés-Csanád, Sopron, Győr megyékben 118
