Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)

5. Tervezési módszerek

az áttelepítésre fordítandó idó - amely a berendezés méreteinek csökkentésével lényegesen nem csökken - annál kisebb, minél kisebb az áttelepítések száma,

az üzemszervezési hiányosságok annál jobban kidomborodnak, minél több az áttelepítések száma,

a csövek elhasználódása - amely a csókötések számának is függvénye - annál előbb következik be, minél több az áttelepítések száma.

A kialakítandó berendezés nagyságára vonatkozóan , a beruházási és üzemköltségek minimumának meghatározása után lehet megfelelő választ adni. Ebben a vizsgálatban az üzemszervezést gátló tényezők (pl. egy-egy áttelepítés a várakozási időkkel együtt hosszú időt vesz igénybe stb.) nem vehetők figyelembe - bár kétségtelen, hogy helyenként ezek is léteznek - azért a összeköltség-görbének nincs minimuma, hanem az S függvényében, dr. Szalóczy Bálint vizsgálatai szerint, gyakorlatilag vízszintes [22] . Ez azt jelenti, hogy megfelelő üzemszervezési adottságok mellett közömbös, hogy az áttelepitések száma pl. S = 3 (nagyobb berendezés) vagy 5 (kisebb berendezés).

Az eddigieket összefoglalva megállapítható, hogy az egy fővezeték-állásból öntözhető terület (Fg) nagyságának megállapítása a tervezés során részlehetes elemzést igényel. Javasolható, hogy a tervezők a viszonylag nagyobb, F/3 nagy F/4 területet öntöző berendezések kialakítására törekedjenek. Ennek előfeltétele azonban az is, hogy az alkalmazandó szivattyú szállitómagas- sága, a nyomásveszteség, a geodéziai szállitőmagasság stb. - ezt lehetővé Is tegyék. A kisebb berendezésekkel való öntözés a nagyobb számú áttelepítési igény miatt a mezőgazdasági üzem részéről megfelelő szervezettséget is Igényelnek.

Az MA-tipusu esőztető berendezéseket S = 3-4 telepítés figyelembevételével lerveztük[23] . Az MA-200 berendezésnél a hidraulikai feltételek a négy telepítést, mint alsó határt eleve meghatározták. Az MA-350 berendezés a csőszállítási munkamennyiség optimuma alapján három telepítésre készült.

5.113. Az üzemelő szárnyvezetékek száma

A berendezés üzemelő szárnyvezetékeinek száma (N^) elsősorban

a szivattyú Q vizszállitásától, a szárnyvezeték D átmérőjétől és az alkalmazott szórófejtől (a fuvóka d átmérőjétől) illetve a kiömlő nyilás (felületi öntöző számyvezeték ) d^ átmérőjétől függ.

A további tényezők, amelyeket a tervezés során ugyancsak figyelembe kell venni, a következők: a megengedhető legnagyobb intenzitás; a megengedhető cseppnagyság (a d = 7-10 mm átmérőjű fuvókák ebből a szempontból külön vizsgálatot nem igényelnek); a szórófejek kötése, lehetőleg- 98 -