Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)
3. A vízszállító cső- és csatornahálózat
változatszámmal dolgozunk. Ezek eredményei, a tervezési irányelvek, reméljük lehetőséget adnak az egy-egy öntözési terv keretében vizsgálandó változatok számának fokozatos csökkentésére. Az öntöző berendezés csőhálózatának elrendezése és ezen belül a fővezeték elhelyezése többféle lehet. Néhány esetet a 18, ábrán láthatunk. A csőhálózatban a mellékvezeték helye jól körülhatárolt, az öntözési igények (vízkivételek helye, üzemi egységek, táblák stb.) ennek lehetséges változatait viszonylag jól beszűkítik. A fővezeték elhelyezésére viszont egyetlen általános érvényű szabályt lehet adni: úgy kell elhelyezni, hogy a berendezés létesítési költsége az adott feltételek közt elérhető minimum legyen. Ez az a tényező, amely egyrészt a változatok nagy számának kiszámítását vonja maga után, másrészt viszont, mivel a fővezeték igen költséges eleme a berendezésnek, a nagyszámú változat vizsgálata feltétlenül indokolt is. Az előző gondolatokat tervezői szemszögből értékelve, jelentkezik az igény a változatok képzésének mikéntjére, illetve a kivitelre alkalmas változat kiválasztására. A fő probléma tehát ma már hem a változatok kiszámítása, hanem azok kialakítása (4.15 fejezet). A fővezeték helyét az öntöző csőhálózatban leginkább a következő ténye - zők befolyásolják: a vízkivétel helye, a terület alakja, a terep domborzati viszonyai és a mellékvezetékek elhelyezése. A 18. ábrán látható fővezeték elrendezések közül az a-d. ábrán vázolt megoldás az, amely általában gazdaságosnak adódik. A szaggatott vonallal jelölt fővezetékek a tervezési változatokra utalnak. Az f. ábrán látható fővezeték elhelyezés ritkán gazdaságos. A a. és e. ábrán található esetek ugyanazon berendezés két változataként is értelmezhető. 3.31, Csőhálózat K-h jelleggörbéje A 19. ábrán látható jelleggörbe alakja és törvényszerűségeinek jellege megegyezik az előzőekben tárgyaltakkal. A jelleggörbe a csőhálózat valamennyi elemét (fővezetékek, mellékvezetékek), illetve azok K-h adatait magában foglalja. A csőhálózat tervezése alapgondolatának kifejtése érdekében méretezzünk egy szivattyúval kapcsolt kétféle ágazó csővezetéket, kombinatorikai módszerrel (20. .ábra). Az a. ábrán az elágazó cső vázlatát, ab. ábrán pedig az 1 és 2. jelű csővezeték K-h jelleggörbéit - külön-külön is és a kettőt összegezve is - láthatjuk. A csőszakaszok átmérői 80-250 mm között változhatnak. Megoldás: elkészítjük az egy pontból elágazó 1 és 2. jelű csövek K-h jelleggörbéit és azokat h = const, feltétel mellett összegezzük. Az összegezést a két K-h jelleggörbe töréspontjaira és végpontjaira kölcsönösen el kell végezni. így nyerjük az 1 + 2 görbét (b. ábra). Ezután a két csőszál eredő jelleggörbéjének a-e. pontjaival, valamint a 3. jelű csőszakasz adataival (150, 200 és 250 mm) kell a kombinációkat képezni. A módszer ugyanaz, mint amit a 17. ábrán vázolt eset megoldásánál, a 4-4 csőszakaszból álló jelleggörbe 9-9 pontjának kombinációinál követtünk. A b. ábrán látható, hogy az e pont 200 mm-es átmérőt is magában foglalja, igy annak 150 mm-el nem kell- 59 -
