Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)

2. A szárnyvezeték

Az említett matematikai levezetések eredményeit hidraulikai szempontból tettük kritika tárgyává és megállapítottuk, hogy a matematikai közelítések az egyes szórófejeknél jelentkező A Q-növekmények számított értékeit úgy befolyásolják, hogy az egyes szórófejek vizszállitása a ténylegesnél kisebbre adódik. Azt is megállapítottuk, hogy a számyvezeték kezdeti szaka - szára vonatkozó értékek matematikailag szabatosak. E megállapítások birtokában dolgoztuk ki azt a módszert, amellyel a hidraulikai jelenséget matematikai szabatossággal, a teljes számyvezetékre vonatkozóan, le lehet Írni.

Ezt az igényeinknek megfelelő mélységig hajtottuk végre, mert a további matematikai levezetéseknek, miután a jellemzők számításánál a 0,1 - 0, 2 %-os pontosság tartományába jutottunk, gyakorlatilag nem láttuk értelmét. Nincs azonban akadálya a levezetések folytatásának - amely a végképletek tagjai számának növelését jelenti - ha a gyakorlatban más jellegű feladat esetén, erre igény lesz. (Az említett pontosság a számyvezetékekre, azok alkotóelemeinek ma alkalmazott hidraulikai tartományaira érvényes.)

2. 51 Alaplevezetés

Az alaplevezetés, mint arra az előzőekben utaltunk, a grafikus méretezési módszer műveleteit rögzíti és ezzel a matematikai levezetések kiindulási alapjait adja. Ennek egyik részlete a következő:

A szórófej Q - H jelleggörbéjének egyenlete:

Q = yu. f

és ebből

H = A. Q2

(2)

A csővezeték nyomásveszteségének meghatározására alkalmazandó összefüggés:

h , . = B . Q2 . x (6)

n - (n + 1)

Esetünkben, mivel mindig csak két szórófej közti csőszakaszt vizsgálunk: x = l = const.- 28 -