Dobos Alajos: Öntöző berendezések tervezési módszerei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1971)

5. Tervezési módszerek

5. 213. Csőkutas öntözési egység

A csőkutas öntözőtelep helyszinrajza (73. ábra) a gerinccsatornás öntözési egységhez hasonló. Kialakításuk alapelvei - kivéve a vizszerzéssel összefüggő kérdéseket - azonosak.

Az alkalmazott csőkutak - fúrt és vertkutak - szürőcsövéhez rendszerint flexibilis csőelemmel, közvetlenül lehet a szivattyút csatlakoztatni. A csőkut szürőcsöve tehát egyidejűleg a szivattyú szívócsöveként is szerepel, (a lábszelep és szivókosár elmarad). E megoldásnak előnye az is, hogy a szivóol- dali áramlási viszonyok kedvezőek.

A csők utakból történő vizszerzés egyes hidraulikai kérdései a szakirodalomban nem tisztázottak, ezért az alapelvekkel röviden foglalkozunk.

A kérdés lényege: A kút vizadóképessége adott £ leszivás mellett a hidrogeológiai viszonyok, a kút kiképzése stb. függvénye. A kutból kivehető vízhozam viszont - amely nem lehet független az előzőtől - az alkalmazott öntöző berendezés szivattyújának szivóképességétől a Q-H jelleggörbéjétől, továbbá a szívó-, és nyomóoldali nyomásviszonyok együttes hatásaitól függ.

Az utóbbiak együttesen a szivattyú M munkapontjához tartotó jellemzőkben

(H és Q) összegeződnek. man °

A kutból kivehető vizhozam tehát - a kút vizadőképességének határain belül - az öntöző berendezés nyomóoldali kialakításától is döntő módon függ.

A tervező tehát nem dolgozhat kizárólag a kút vizadőképességére jellemző próbaszivattyuzási adatokkal (Q-s; vizhozam és leszivás), nem elegendő számára a szivóoldali nyomásviszonyok ismerete, hanem valamennyi tényező hatását - különös súllyal a berendezés nyomóoldali részét - együttesen kell vizsgálnia.- 158 -